A jóvá nem hagyott fizetési művelet helyesbítése iránti kérelem kapcsán – érkezzen az bankkártya-reklamációként vagy ügyfélpanaszként – a bankkártya, mobilbank stb. használata (és akár a személyes hitelesítési adatok megadása is) önmagában nem bizonyítja, hogy az ügyfél csalárd módon járt el, vagy a fizetési műveletet jóváhagyta, illetve szándékosan vagy súlyosan megszegte volna a gondosságra vonatkozó kötelezettségét. Ezt a bank csak alapos, minden részletet figyelembe vevő egyedi vizsgálatot követően állapíthatja meg.
Az tehát, hogy a tranzakció pl. PIN kód megadásával vagy erős ügyfél-hitelesítéssel történt, még nem jelenti azt, hogy valóban az ügyfél kezdeményezte.
A vizsgálat során a banknak kell bizonyítania, hogy az ügyfél csalárd módon, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el. Bizonyítása során figyelemmel kell lennie az egyedi eset minden lényeges körülményére, s az ügyfélről meglévő lényegi információkra is.
A bank ilyenkor jellemzően azt vizsgálja, hogy hogyan, milyen körülmények között jött létre a vitatott tranzakció (hol, mikor és hogyan kezdeményezték, milyen eszközzel, mikor és hogyan történt meg a jóváhagyás, sms-t vagy push üzenetet küldtek-e ki és milyen eszközre, mennyi idő telt el a kezdeményezés és a jóváhagyás között, volt-e PIN kód rontás, a tranzakció eltért-e az ügyfél szokásaitól stb.). A bank a vizsgálat során figyelemmel van az ügyfél bejelentésének tartalmára is, amit szintén bizonyítékként használhat fel.
Ha a rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy az ügyfél csalárd módon járt el, illetve szándékosan vagy súlyosan gondatlan volt, akkor a banknak nem kell megtérítenie a kárt.
A fogyasztó nagy eséllyel nem tudja visszakapni összegét.
Az MNB-hez eljutott banki vizsgálatok többsége megállapítja, hogy az ügyfél súlyosan gondatlan magatartása miatt kerülhetett sor a visszaélésre. Sok esetben sajnos aktívan hozzájárultak a vitatott tranzakciók létrejöttéhez, pl. úgy, hogy hamis oldalon megadták a banki belépési azonosítóikat. Mások telefonon diktálták be a csalóknak az sms-ben vagy push üzenetben kapott jóváhagyó kódokat, megadták a bankkártya-hitelesítési adataikat vagy képernyőmegosztó alkalmazás letöltésével tették hozzáférhetővé adataikat.
Olyan is előfordult, hogy a megtévesztett ügyfél maga rögzítette és hagyta jóvá az utalást egy, a banki internetbankhoz hasonlító honlapon vagy egy adathalász e-mailben lévő linkre kattintva szerette volna befizetni a közüzemi számláját. Valójában azonban a számla- vagy kártyahitelesítési adatait jogosulatlanok részére adta át.
Az ilyen esetek többségében nem sikerül visszaszerezni az elutalt összegeket. A bankok az ügyfél gondatlan magatartására hivatkozással nem térítik meg az ügyfél kárát.
Az MNB minden esetben elvárja a banktól, hogy a vitatott fizetési művelet teljesítési körülményeit egyedileg, minden részletet figyelembe véve vizsgálja ki. Ha elutasítja az ügyfél helyesbítési kérelmét, illetve reklamációját, akkor részletesen indokolja az álláspontját, ismertesse az általa összegyűjtött bizonyítékokat, és azok értékelését, illetve az ezekből levont következtetéseket.
A bank elutasító válasza még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a pénz nem jár vissza.
A károsult ügyfél a bank válaszának ismeretében fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezhet az MNB-nél, kérheti a jegybankon belül működő Pénzügyi Békéltető Testület eljárását, s a bírósághoz is fordulhat.
