Az Európai Unióban jelenleg nincs önálló irányelv a lekapcsolódás jogáról (right to disconnect), de a munkaidő-szabályok már most is fontos keretet adnak. A 2003/88/EK irányelv szerint a munkaidő és a pihenőidő egymást kizáró kategória, vagyis egy időszak vagy az egyik, vagy a másik. Az Európai Parlament 2021-ben már önálló jogként foglalkozott a témával, a Bizottság pedig 2024-ben és 2025-ben is konzultációt indított a fair telework és a right to disconnect ügyében.
Lényege, hogy munkaidő után ne lehessen elvárni a munkavállalótól az elérhetőséget és a munkavégzést. A kérdés a távmunka, a hibrid munkavégzés és a céges chatek világában lett igazán éles: a technológia elvileg szabadságot ad, közben sokaknál eltünteti a határt munka és magánélet között.
Dr. Pusztay Petra ügyvéd szerint az uniós tagállamok eltérő utakon járnak. Van, ahol a lekapcsolódás joga törvényi szinten jelenik meg. Máshol a távmunka vagy a munkaidő-szervezés szabályai közé illesztették. Magyarország abba a csoportba tartozik, ahol nincs külön szabályozás, de az általános munkajogi keretből bizonyos védelem levezethető. Ide tartoznak a munkaidőre, pihenőidőre, készenlétre, túlórára, személyiségi jogokra, valamint a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásra vonatkozó szabályok.
Ez azonban nem mindig ad egyértelmű választ. Egy munkaidőn kívüli hívás önmagában még nem feltétlenül jogsértő. A lényeg az, hogy társul-e hozzá olyan kimondott vagy hallgatólagos elvárás, amely ténylegesen korlátozza a munkavállaló pihenőidejét. Ezért lehet fontos, hogy a dolgozó dokumentálja a munkaidőn túli megkereséseket, utasításokat és az ezekhez kapcsolódó munkáltatói elvárásokat.
A lekapcsolódás joga tehát nem kényelmi kérdés. Arról szól, hogy a pihenőidő valóban pihenőidő maradjon akkor is, amikor az iroda, a céges chat és a feladatlista gyakorlatilag ott lapul a zsebünkben. Ahogy dr. Pusztay Petra fogalmaz:
Olvasd el ezt is!
