Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy az euróhoz vezető út nem könnyű és népszerű intézkedésekkel van kikövezve és az sem biztos, hogy a Tisza Párt által megfogalmazott 2030-as céldátumig teljesíthetők a kritériumok. Már a közös pénz előszobájaként emlegetett ERM II. rendszerbe jutás - ahol két évet még el kell időzni az euró bevezetéséig - is fájdalmas lehet egy olyan rajtkőről indulva, mint amilyen a jelen állapotában lévő hazai gazdaság.
Ráadásul a magas költségvetési hiány és magas kamatok csökkentése mellett arra is kellene erőforrás, hogy a győztes párt a választási ígéreteit betartsa. Ezek jelentős része költségvetési kiadásokkal jár. A bevételi oldal növeléséhez elengedhetetlenül szükséges az elmaradt EU-s forrrások hazahozatala, azok segítségével a beruházások ösztönzése, ami segítené a gazdasági növekedést. Ezeknek a forrásoknak a megszerzése viszont már az első pillanatoktól fogva nehézséget jelenthet az új kormánynak, hiszen egy részük már elveszett és valószínűleg továbbiakról is le kell mondanunk a határidők lejárta miatt.
Ha azonban megvalósulnak a tervek és tényleg sikerül olyan növekedési pályára állítani a gazdaságot, amivel teljesülnek az euró-bevezetés feltételei, akkor egy igen jövedelmező befektetési sztori bontakozhat ki a folyamatból, aminek a fókuszában a csökkenő kamatok állnak.
Az imént említett befektetési sztorinak elsőszámú eszköze lehet a jelenleg legmagasabb kamatot fizető Fix Magyar Állampapír (FIXMÁP). A jelenleg 5 éves futamidővel kibocsátásra kerülő, fix kamatozású állampapír negyedéves kamatfizetésű, vagyis a kamat jóváírására háromhavonta kerül sor a befektetők számláján. Ezek újbóli befektetésével 6,66 százalék éves hozam érhető el, 6,5 százalék éves kamatozás mellett, ami igen magas reálhozamot biztosít még úgyis, hogy az Államadósság Kezelő Központ a napokban jelentette be a korábbi 7 százalékos kamatok helyett az új, alacsonyabb kamatozású kötvények kibocsátását. Ezt már a hazai javuló kamatkörnyezet javulására (értsd, hozamcsökkenés) hivatkozva lépte meg az ÁKK. Abban az esetben, ha a bevezetés időpontjához közelítve a piaci kamatok 2 százalék körüli inflációs környezetben a szakértők által várt 4 százalék közelébe süllyednek, még nagyobb kamatelőnyt biztosítanak a majdani állampapírok hozamával szemben.
Nagy előnye még a konstrukciónak, hogy ezeknek az állampapíroknak az árfolyama nem reagál a menet közben bekövetkező hozamingadozásokra. A Magyar Államkincstár vételi és eladási árfolyama csak az adott időszak felhalmozott kamatait tükrözik, ráadásul náluk az értékpapírszámlák vezetése ingyenes, a kapott kamat pedig adómentes.
Szintén állampapír befektetés, de lényegesen kockázatosabb a másodlagos piaci forgalomban kereskedett hosszú lejáratú állampapírok vásárlása. Itt azok a kötvények jelennek meg, amiket a kijelölt elsődleges forgalmazók az Államadóság Kezelő Központ (ÁKK) aukcióin vásárolnak meg, majd azt piacra viszik. Ezeknek a tartása már több türelmet és nagyobb kockázattűrő képességet igényel. Ha a lejáratuk végéig képesek vagyunk megtartani ezeket a papírokat, akkor nincs gond, megkapjuk a kamatokat, majd a futamidő végén a tőkét is.
Viszont ezeknek az értékpapíroknak az árfolyama mozog, változik. Így előfordulhat, hogy pénzszűke esetén meg kell válni a befektetéstől, vagy annak egy részétől egy éppen nekünk kedvezőtlen árfolyamon, veszteség realizálása mellett. Márpedig minél távolabbi lejáratú állampapírt veszünk, annál nagyobb ármozgásokra számíthatunk a tartásuk során. Hozameséskor felfelé, hozamemelkedéskor lefelé mozdul a jegyzésük.
Ez a tulajdonság biztosítaná az euró bevezetése felé vezető úton az extra nyerési lehetőséget, ami árfolyam oldalról nagyobb profitot hozhat, mint maga a kötvény kamata. Ugyanakkor ez a fajta áringadozás hordozza magában a kockázatot is, ha probléma esetén esésnek indulnak az árak. Ráadásul most a hozam már elég komoly utat tett meg lefelé. Ha megnézzük a 10 éves magyar államkötvény hozamát, akkor jól látszik a befektetők pozitív irányú gazdasági változásokba vetett bizalma.
Könnyen lehet, hogy ez egy első kör volt, ami után korrekció, vagyis hozamemelkedés és a vele járó árfolyamesés jön. Ha sikeresen zajlik a gazdaság rendbetétele, akkor ez még előnyös is lehet, ugyanis a megemelkedő hozamokkal járó alacsonyabb árfolyamon lehetne beszállni a folytatódó hozamesésbe. Az jól látszik, hogy egy ilyen befektetést állandóan figyelni kell, és nagyon gondosan kell dönteni a beszállási pontokról.
Jellegét tekintve nagyon hasonló megoldás, ha kiszemelünk egy hosszú lejáratú állampapírokba fektető kötvényalapot, aminek megvásároljuk a befektetési jegyeit. Itt extra kockázatként felmerülhet, hogy az alapnak nincs lejárata, mint az állampapírnak, vagyis arra nem számíthatunk, hogy a kötvények árfolyamának esésekor simán “kiüljük” a nehéz időket, beszedjük a kamatokat és futamidő végén visszakérjük az államnak kölcsönadott pénzt. A befektetési alap folyamatos befektetései miatt csak a trend megfordulásában bízhatunk ilyenkor.
Viszont ennél a konstrukciónál lehetőségünk van rendszeres, kis összegű vásárlásokkal porlasztani a kockázatot. Ha az általában egy forintos névértékű befektetési jegyekből minden hónapban, vagy negyedévben azonos összegért vásárolunk, akkor lesz belőlük olcsóbban és drágábban vásároltak, amiből adódhat egy megfelelő átlagár. Ezek aztán együttesen az árfolyamok emelkedésekor már alacsonyabb áron nyereségbe fordulnak, mint ahol az első beszerzésünk volt.
Igazán feketeöves pálya a magas osztalékot fizető részvényekbe való befektetés. Az elv itt is ugyanaz. A konvergencia folyamatok mentén kialakuló alacsonyabb kamatkörnyezetben a befektetők megelégednének a jövőben alacsonyabb osztalékkal is, ami azonos, vagy még inkább növekvő osztalékfizetés mellett az adott részvény árfolyamának emelkedésével járna együtt. Növekvő GDP mellett ráadásul még a cég alaptevékenységéből származó eredmény is emelheti a részvényárfolyamot.
Itt nagyon fontos olyan céget, vagy akár többet is kiválasztani, amelyek gazdálkodásukat tekintve kiegyensúlyozott pénztermelő képességgel és kellő eredményességgel működnek. Az, ha egy társaság alkalmanként kifizet egy-egy nagyobb összeget osztalék formájában, nem igazán teszi kiszámíthatóvá a befektetést. Kockázat még így is van. Még csak visszaeső eredmények sem kellenek az osztalékfizetés elmaradásához, elég, ha felmerül egy beruházási szükséglet, amihez forrásra van szüksége a cégnek.
Ezeknek a kritériumoknak a Magyar Telekom papírjai megfelelnek. A társaság a 2025-ös üzleti éve után 136,4 milliárd forint osztalék kifizetését javasolja a részvényeseknek, ami 154 forintot jelent részvényenként. Ez 2500 forintos árfolyamra vetítve 6 százalék feletti osztalékhozamot biztosít a befektetőinek. Hasonló lehetőséget biztosít a 8,5 milliárd forintos tavalyi éves nettó eredmény 85 százalékát osztalék formájában kifizető ANY Biztonsági Nyomda. Itt a papíronként megszerezhető 503 forint a mostanában jellemző 7900 forintos árfolyamra vetítve 6,4 százalékos hozamot kapunk. Azzal számolni kell, hogy az osztalék még a NYESZ számlákon is adókötelezettség alá eső jövedelem. Egyéb elvonásokról és díjakról érdemes az értékpapírszámlát vezető szolgáltatónál tájékozódni.
Végezetül egy jó tanács. Ahogy a befektetéseknél általában, úgy ezeknél a konstrukcióknál is érdemes a kockázatot megosztani, vagyis diverzifikálni. Egy a fenti elemekből összeállított portfólió esetén nagyobb eséllyel húzhatunk hasznot az euró bevezetése felé vezető úton. Minden megtakarítást egy pénzügyi megoldásba helyezni mindig fokozott kockázattal jár.
Olvasd el ezt is!
