A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt továbbra is a relatív elszegényedés jelenti - miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti. A szegénységi küszöböt - idén nagyjából 180 ezer forint havonta - el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik nyugdíjas. A mélyszegénységi küszöbnél - idén nagyjából 140 ezer forint havonta - is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas - közülük 127 ezer nyugdíjasnak segít a minimálnyugdíj emelése.
Mi okozza ezt a relatív elszegényedési folyamatot? Az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.
A nyugdíjmegállapítás
A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:
- az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
- a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.
A nettó életpálya átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.
A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)
A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2027-ben is tovább erősödik majd az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.
Például az idén, 2026-ban megállapított nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók 9,0%-kal magasabbak, mint a tavalyi, 2025-ös megállapítású nyugdíjak esetén voltak. A 2027-ben megállapítandó nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók várhatóan további nyolc-tíz százalékkal lehetnek magasabbak az idei szorzóknál.
Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás
- törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet - ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben
- hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.
Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes, majd a 14. havi nyugdíj idén indult részleges (2029-től várható teljes) bevezetése hoz, de a problémát ez a két juttatás sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni két havi olyan plusz ellátást, amelynek semmilyen járulékfedezete nincs? 2026-ban a 13. havi nyugdíj (az összes jogosultat figyelembe véve) 600 milliárd forintos, a 14. havi nyugdíj első heti részlete 150 milliárd forintos kiadási tétel, amelyet az egyébként is végsőkig feszített költségvetés adóbevételei terhére kellett összekaparni. Jövőre a 14. havi nyugdíj fele jár a nyugdíjtörvény szerint, ez már 300 milliárd forintos nagyságrendű kiadási tétel (így a 13. havi nyugdíjjal együtt már 900 milliárd forint fedezetét kell a költségvetésben megtalálni). 2029-től már két teljes havi plusz nyugdíjjal kell számolni, amely meghaladja az 1200 milliárd forintot. Ezeknek a neten terjedő ostobaságok ellenére semmilyen járulékfedezete sincs.
Ráadásul e két havi plusz juttatás sem oldhatja meg, viszont egyedüli ellenerőként legalább lassíthatja a nyugdíjasok relatív elszegényedését - ezért is kell óvatosan kezelni minden olyan ötletet, amely e juttatások korlátozására irányul.
A valódi megoldás egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése lehet, amely a nyugdíjakat nem csak az infáció mértékével, hanem azon felül a nettó reálkereset növekedés legalább felével is emelné a nyugdíjakat.
Ha ilyen emelési rendszer működne Magyarországon, a relatív elszegényedés veszélye érdemben mérsékelhető lenne - és ez esetben már a 13. és a 14. havi nyugdíjak elosztási rendszere is tükrözhetne méltányos szolidaritási szempontokat. Farkas András hírlevelére itt lehet feliratkozni.
Korábban már írtunk arról, hogy nem minden nyugdíjas jogosult a 13. havi nyugdíjra. A szabályok szerint 2027-ben azok kaphatják meg a 13. és 14. havi járandóságot, akik 2026-ban legalább 1 napig nyugdíjasok voltak, illetve 2027 februárjában is azok.
Ha valakinek 2027-ben állapítják meg a nyugdíját, akkor az összeg kiszámításához a 2027. évi valorizációs szorzószámokat fogják használni. Ilyen esetben 13. havi nyugdíj – a 14. havival együtt – csak a következő (2028-as) évtől jár a nyugdíjasnak.
A másik feltétel szűkíti a jogosultak körét: ha egy nyugdíjas 2027 januárjában hal meg, akkor a nyugellátásra való jogosultsága csak január 31-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjassal együtt élő közeli hozzátartozónak vagy örökösnek nem fogják kifizetni az elhunytnak járó 13. – és 14. – havi nyugdíjat. Korábban ez másként volt, de 2025-től már csak a tárgyév februárjában elhunyt nyugdíjasok hozzátartozói kaphatják meg a pluszpénzt.
A törvény az összegeket is meghatározza: a 13. havi nyugdíj összege megegyezik az illetőnek járó februári nyugdíj összegével.
