A legnagyobb vagyon a felső tizednél összpontosul. A leggazdagabb 10 százalék kezében van az ország teljes pénzügyi vagyonának 71 százaléka. A következő 40 százalék további 24 százalékot birtokol, míg a társadalom szegényebb felére csupán 5 százalék marad.
Egyszerűbben fogalmazva minden egymillió forintnyi pénzügyi vagyonból 710 ezer forint jut a leggazdagabb tizedhez, 240 ezer forint a következő négy tizedhez, az ország szegényebb fele pedig összesen 50 ezer forinton osztozik.
Fontos, hogy az elemzés pénzügyi vagyonról beszél, vagyis az ingatlanokat nem számítja bele. Sok magyar háztartásnak a saját lakása jelenti a legnagyobb vagyonelemét, ezt azonban nem lehet olyan könnyen pénzzé tenni, mint egy bankbetétet, állampapírt vagy részvénycsomagot. Egy több tízmillió forintot érő ingatlan így önmagában nem feltétlenül jelent valódi pénzügyi mozgásteret.
A leggazdagabb tizedhez kerül az ország teljes jövedelmének 24 százaléka, a második legtehetősebb tizedhez további 15 százalék. Ez együtt 39 százalék, vagyis több, mint amennyiből a társadalom szegényebb fele részesedik: náluk az összes jövedelem 31 százaléka jelenik meg.
A szakadék 2010 óta tovább nőtt. Akkor a két leggazdagabb tized részesedése még 20, illetve 14 százalék volt, míg a szegényebb ötven százalék az összes jövedelem 34 százalékát kapta.
A GKI szerint a változáshoz több gazdaságpolitikai döntés is hozzájárult. Az elemzés az egykulcsos személyi jövedelemadót, a tőke- és kamatjövedelmek alacsonyabb adóterhelését, az öröklés adómentességét, valamint az adókedvezmények és lakástámogatások rendszerét említi.
A kutatóintézet következtetése alapján az elmúlt másfél évtizedben a jövedelmek egy része az alsóbb csoportoktól a magasabb jövedelmű rétegek felé áramlott. Ennek eredményeként a magyar társadalom vagyoni szerkezete mára sokkal egyenlőtlenebbé vált, mint 2010-ben.
