Jack Weis karrierje papíron minden szempontból ígéretesnek indult. A Rice Egyetemen kiváló eredménnyel végzett, majd 2024-ben vegyészmérnöki doktori fokozatot szerzett a Princeton Egyetemen. A jégképződéssel foglalkozó kutatását ráadásul a 2024-es fizikai Nobel-díj tudományos háttéranyagában is idézték. Mindezek után joggal számíthatott arra, hogy könnyen talál majd munkát. A valóság azonban egészen másképp alakult.
A The Wall Street Journal beszámolója szerint Weis több mint 2300 álláspályázatot adott be, először gyógyszeripari kutatóhelyekre és tudományos intézetekbe, később szoftverfejlesztői és tanácsadói pozíciókra is. Végül már egyszerű élelmiszeripari munkákra is jelentkezett, de sok helyről még választ sem kapott.
A szakember esete az amerikai munkaerőpiac egyik komoly problémájára világít rá: a túlképzettség váratlan nehézséget okozhat. Egyes munkáltatók attól tarthatnak, hogy a magas végzettségű jelentkező hamar továbbáll, magasabb fizetést vár, vagy nem találja elég érdekesnek a feladatokat.
Weis esetében azonban nem bizonyított, hogy az elutasításokat a doktori fokozata okozta. A helyzetet az automatizált kiválasztási rendszerek is nehezíthetik. Sok jelentkezést már algoritmusok szűrnek, és egyre gyakoribbak az emberi kérdező nélküli, videós állásinterjúk is.
Weisnek átmenetileg sikerült munkát találnia egy technológiai vállalatnál, ahol óránként 70 dollárért segítette a mesterséges intelligencia fejlesztését. Vegyészmérnöki feladatokat állított össze, majd ellenőrizte és javította az AI válaszait. A megbízások azonban fokozatosan elfogytak, márciusban pedig megszűnt a szerződése.
A kutató jelenleg a szüleinél lakik, és továbbra is keresi a lehetőségeket. Már a jogi pályára váltás is megfordult a fejében, emellett saját vállalkozási ötleteken dolgozik.
