Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) tanulmánya kilenc ország – köztük Kanada, az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország – béradatait vizsgálta. A statisztikai elemzések kimutatták, hogy a bérkülönbségek közel háromnegyede abból ered, hogy a bevándorlók nagyobb arányban dolgoznak alacsony presztízsű, gyengébben fizetett ágazatokban.
Országos szinten a különbség átlagosan 17,9 százalék, iparágakon belül viszont 13 százalékra csökken, ami azt mutatja, hogy a bevándorlók jellemzően alacsonyabb bérszintű szektorokban helyezkednek el. Vállalati szinten a bérhátrány átlagosan 8,6–8,9 százalék, vagyis még azonos iparágban is inkább kevésbé termelékeny cégekhez jutnak be. Ha az összehasonlítás egyazon cégen, azonos munkakörben történik, a különbség 4,6 százalék, ami arra utal, hogy még azonos pozícióban is fennmarad valamennyi eltérés. Ennek oka lehet termelékenységi különbség, gyengébb alkupozíció vagy akár diszkrimináció, de az is jellemző, hogy a bevándorlók ugyanazon cégen belül is alacsonyabb presztízsű feladatokat kapnak.
A generációk közötti eltérések szintén figyelemre méltók. A második generációs bevándorlók – vagyis azok, akik már a befogadó országban születtek bevándorló szülők gyermekeként – átlagosan csupán 5,7 százalékos bérhátránnyal szembesülnek, és az azonos munkakörben mért különbség náluk mindössze 1,1 százalék. Ez azt jelzi, hogy az integráció idővel javítja a lehetőségeket, bár a különbségek nem tűnnek el teljesen.
Az országok között is jelentős eltérések mutatkoznak. Spanyolországban és Kanadában a bevándorlók 28–29 százalékos lemaradást szenvednek el, míg az Egyesült Államokban, Svédországban és Dániában a különbség 10 százalék alatt van. Ezekben az országokban sikeresebbnek tűnik az integráció, ugyanakkor a magas presztízsű állások elérése itt is korlátozott, írja a Portfolio.
A származási régiók szerinti bontás további egyenlőtlenségeket mutat. A legnagyobb bérkülönbség a szubszaharai Afrikából érkező munkavállalókat sújtja, akik átlagosan több mint 26 százalékkal keresnek kevesebbet, és még azonos munkakörben is körülbelül 8 százalékos hátrányt szenvednek. Őket követik a Közel-Keletről és Észak-Afrikából, majd Ázsiából és Latin-Amerikából származók. A nyugat-európai, észak-amerikai vagy más fejlett országokból érkező bevándorlók bérhátránya ezzel szemben mindössze 9 százalék körüli.
A kutatás hangsúlyozza, hogy a bevándorlók kereseti lemaradását nem lehet kizárólag az egyéni képességekkel vagy motivációval magyarázni. Rendszerszintű akadályok állnak a háttérben, mint például a magasabb fizetésű munkahelyek elérhetetlensége, a toborzás és előléptetés során jelentkező előítéletek, valamint a kapcsolati háló hiánya.
Olvasd el ezt is!
