Ha tőzsdével szeretnénk foglalkozni, a leglényegesebb tényező az, hogy már ezt is intézhetjük egyszerűen, bárhonnan, bármikor okostelefonunkról. Ez, miközben nagy könnyebbség, kockázatokat is rejt: például csábító lehetőség, hogy állandóan ránézzünk az árfolyamra, ami túlzott függéshez és rossz döntésekhez vezet.
Tőzsdei megbízást régebben is, most is csak brókercégen keresztül lehet adni, de ma már az online brókercégek esetében észre sem vesszük, hogy van valaki köztünk és a piacok között. Korábban, az internetkorszak előtt be kellett menni egy hazai brókercéghez, számlát nyitni, írásban vagy jobb esetben telefonon megbízást adni, és várhattunk a nap végéig, hogy kiderüljön, teljesült-e a megbízás. Most a világ szinte bármely online brókercégénél nyithatunk számlát. Na és persze a hagyományos, ma már főleg banki szolgáltatások is rendelkezésünkre állnak, és ők is biztosítanak online kereskedési platformot.
A számlanyitáskor mindenképpen igazolnunk kell személyazonosságunkat, de ez ma már sokszor otthonról, szelfi készítésével és igazolványunk lefényképezésével megoldható, a pénz pedig a megadott számlára utalható. Ha minden stimmel, meg is kezdhetjük a kereskedést.
A nagy kérdés persze nem is az, hogy technikailag ezt hogyan kell megtenni, hisz a legtöbb applikációban könnyen megtaláljuk az adott részvényt, esetleg kötvényt, határidős vagy éppen árupiaci terméket, esetleg aranyat vagy olajat, amihez éppen kedvünk van. Megvásárolhatjuk, eladhatjuk, de akár még short pozíciót is nyithatunk, melynek lényege, hogy áresésre számítva kölcsönkapunk és eladunk egy adott terméket, amit később vissza kell vásárolnunk és visszaadni. A valóságban ebből a folyamatból nem észlelünk semmit: ha a kereskedési rendszer engedi a short pozíció felvételét, ugyanaz észleljük, mint amikor eladunk egy részvényt, azzal az eltéréssel, hogy ilyenkor meghatározott fedezetet kérnek tőlünk.
Ha valaki nekikezd a tőzsdézésnek, leginkább azt javasolhatjuk, hogy kerülje a short, vagy határidős pozíciókat, mivel ezeknél akár több pénzt is elveszíthetünk, mint amennyi a számlánkon van. A short pozíció esetében a magyarázat egyszerű: felfelé egy részvény, vagy bármely más kereskedési termék ára bármeddig emelkedhet (de a többszörösére mindenképpen), míg lefelé csak 0-ig. Így, ha mondjuk 30 eurós áron short pozíciót veszünk fel egy részvényre, és az az általunk várt eséssel szemben emelkedni kezd, 60 eurós árnál már el is veszítettük a teljes részvényárat. Ilyenkor a brókercég pótbefizetést kér, ha ezt nem teljesítjük időben, kényszerűen lezárják a pozíciót, azaz visszaveszik a részvényt, hogy ne keletkezzen fedezetlenség a számlán.
Ezzel a veszélyt érzékeltettük, így talán érthető, miért javasoljuk, hogy csak a részvények vagy esetlegesen egyéb befektetési termékek megvásárlására szorítkozzunk. Értelemszerűen, ha nem látunk olyan befektetési lehetőséget, ahol emelkedést várunk, inkább várjunk, amíg lesz ilyen.
Egy részvényt értelemszerűen akkor érdemes megvásárolnunk, ha arra számítunk, hogy az árfolyama emelkedni fog, mégpedig nem keveset, hisz ezért vállalunk kockázatot. Szemben például egy államkötvénnyel egy részvénynél, vagy akár árupiaci terméknél bármikor előfordulhat, hogy az ár esik, rosszabb esetben tartósan, még rosszabb esetben nagyon sokáig nem is tér magához, sőt, esetleg örökre elértéktelenedik, például, ha csődbe megy egy az adott részvény mögött álló cég.
Emiatt, ha tőzsdézésbe kezdünk, nem úszhatjuk meg a házi feladat elvégzését, hogy vizsgáljuk meg az adott a céget, vagy cégeket, melyeknek részvényeit meg óhajtjuk vásárolni. Önmagában az, hogy a részvény az elmúlt időszakban sokat emelkedett, nem jelent semmit a jövő szempontjából: a trend bármikor megfordulhat. Ugyanakkor vannak olyan mérhető adatok, melyek alapján közelítőleg meghatározható, hogy a cég fundamentálisan olcsó, drága, vagy reálisan értékelt.
A részvény a mögötte álló cég tulajdonjogának egy részét testesíti meg, így bizonyos mértékig úgy kell tekintenünk rá, mintha miénk lenne a cég. Nyilván tudni akarjuk, hogy nyereséges-e a működés, ha nem, akkor ez átmeneti jelenség lehet, vagy tartós problémáról van szó, ha pedig nyereséges, akkor számíthatunk-e a nyereség további, akár hosszú távú növekedésére, vagy az évről évre hasonló mértékű, és a cég kisebb-nagyobb részét kifizeti osztalékként.
Ha a cég nyereséges, mégpedig nem éppen csak hogy, hanem stabilan, akkor a legfőbb szám az értékeltség megvizsgálására a P/E érték, vagyis a részvény ára osztva az egy részvényre jutó nyereséggel. Természetesen nincs olyan, hogy ideális érték, hisz ha lenne, akkor ezen lehetne adni-venni a papírt, nem is kellene az tőzsde ármeghatározó szerepe. Az ár azonban sok egyéb tényezőtől függ, a kereslet-kínálat alakulása azt sokszor szélsőséges mértékben eltéríti a fundamentálisan indokolható értéktől.
Mindazonáltal a fundamentális érték szintjén is csak a múltat és a jelent látjuk, márpedig a befektetők arra kíváncsiak, hogy a jövőben hogyan teljesíthet a cég és így a részvény is. Erre azonban csak várakozásaink lehetnek, mindazonáltal, ha nem mutatkozik gyors növekedés vagy csökkenés a cég profitjában, elmondható, hogy 20 fölötti P/E értéknél óvatosság indokolt, bizonyos, kisebb profitmarzsú iparágak esetében (áramszolgáltatók, bankok, olajipar) ez a szám kisebb.
Természetesen a magas P/E érték nem kell, hogy elijesszen minket, ha komoly jövőbeli növekedést várunk, hisz a világ legsikeresebb, gyors növekedésű, az utóbbi években főleg technológiai cégeinek papírjairól így mindenki lemaradt volna. Ha azonban bizonytalanak vagyunk a várható növekedést illetően, jobb, ha figyelembe vesszük az értékeltséget.
Természetesen még sok adat van, ami egy cég állapotát jelzi, ezekről a későbbiekben írunk. A lényeg az, hogy egy átlagos befektető nem árt, ha a fundamentális értéket figyelembe veszi, miután előfordul, hogy egy részvény ára nem növekedési kilátások, hanem piaci mánia következtében emelkedik a fundamentális érték sokszorosára, és ilyenkor gyakran a töredékére esik később az ár, a drágán vásárló befektető pénze nagy részét elveszíti.
Külön kategória azon részvények csoportja, amelyek nyeresége viszonylag stabil, keveset változik évről évre, és nyereségük jelentős részét kifizetik osztalék gyanánt a részvényeseknek. Ezek a közgazdasági értelemben vett fejőstehenek, amelyeknél úgy gondolja a cégvezetés, hogy már nem érdemes további befektetéseket eszközölni az esetleges további növekedés érdekében, így azt kifizetik osztalékként.
Az ilyen részvények előnye, hogy kiszámítható a hozamuk: ez az úgynevezett osztalékhozam, az egy részvényre jutó osztalék aránya a részvény árfolyamához képest. Ha ez jóval meghaladja a kockázatmentes hozamot, ami a néhány éves lejáratú állampapírok hozama, akkor vonzó a részvény, hisz még az a kockázat is belefér, hogy valamelyest csökken a cég nyeresége, így az osztalék is. A világ leginkább elhíresült osztalékpapírja a Coca-Cola, amely több mint fél évszázada folyamatosan fizet osztalékot, ráadásul növekvő mértékben, így a megfelelő osztalékhozam mellett az árfolyam emelkedéséből is profitálnak a befektetők.
A részvénypiacon természetes, hogy nagy, fellendülő szakaszokat gyors esések, összeomlások követnek. Ez teljesen természetes dolog mind a gazdasági ciklusok, mind a befektető lélektan kapcsán, az elmúlt években azonban megváltoztak a folyamatok. A 2009-ben, a válság idején indult emelkedő trend a főbb tőzsdéken immár 17 éves, így egyre növekszik egy kiadósabb visszaesés esélye, természetesen ennek időpontját közelítőleg sem lehet megjósolni, előjelei ugyanakkor lesznek. Az ok, hogy a nagy jegybankok a múlt évtizedben és Covid-járvány idején fedezet nélküli pénzt bocsátottak a piacra (állampapírt vásároltak a piacon), de azt nem vonták vissza, így a pénztöbblet egyrészt a tőzsdéket és ingatlanpiacokat hajtotta, másrészt a 2022-es inflációs megugráshoz is hozzájárult.
A másik tényező, ami sokat változtatott: az emberi szereplők mellett számtalan robot, algoritmus megjelenése a kereskedésben. Ennek hatásai inkább a rövidebb távú folyamatokban jelentkeznek, mindazonáltal a kockázatosabb befektetéseknél fokozott figyelmet igényel a hatásuk, mert a korábbiaknál sokkal több ügylet, ha felborul a kereslet-kínálat egyensúlya, igen heves ármozgásokhoz vezethet.
