Általában véve mire számíthat a hazai állattenyésztés idén és a következő években?
Wagenhoffer Zsombor: Annak ellenére, hogy több mint negyven éve van rálátásom a szakmámra, ilyen összetett krízisre nem emlékszem. Ennyi tapasztalattal a hátunk mögött hajlamosak voltunk azt hinni, hogy már nem érhet bennünket meglepetés, aztán mégis. Nincs olyan ágazat vagy termék – talán a szarvasmarha és juh tenyészállatok piaca az egyedüli kivétel – ahol jövedelmet lehetne előállítani. Az ágazatok közt most sajnos nem a jövedelem, hanem a veszteség mértékében lehet csak különbséget tenni. És ez most szinte a teljes mezőgazdasági termelésre igaz.
Összességében 600-800 milliárd forintos kárról beszélnek, ami szinte már felfoghatatlanul nagy szám. A piaci árak mélyrepülése a legrosszabbkor jött, hiszen az időjárás idén rettenetesen megnehezíti és emiatt meg is drágítja a termelést és az állattartást a Kárpát-medencében.
Ám a klímaváltozás már nem egyszeri rendkívüli eseményként, hanem tartós termelési feltételként kezelendő…
W. Zs.: Az idei rendkívüli szárazság meteorológusok szerint egy globális méretű cirkulációváltozáshoz köthető, ami már néhány éve tart, és a nagy kérdés az, hogy a jelenség tartóssá válik vagy sem. A nyugati szelek északabbra húzódtak, a sivatagi anticiklonok megerősödtek, ezért kevesebb nedvesség jutott az ország nagyobb részére. Akkor lesz esély nedvesebb nyarakra, ha a déli-északi hőcsere csökken, ha meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik. Arra sajnos nincs egzakt válasz, hogy ez jövőre így lesz.
Mindezt figyelembe véve, mi lesz a takarmánnyal? Hiszen kukorica alig termett, legalábbis az elmúlt évekhez képest. És a kukorica az tömegtakarmány vagy annak alapját képezi.
W. Zs.: Sok telepen el kell felejteni a szemes- és a silókukoricát. Az aszállyal leginkább sújtott megyék, ahol az állatállomány jelentős: Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar. Ezeknél a legsúlyosabb a tömegtakarmány hiány. Ahol még az átlagnál is rosszabb a helyzet a kérődzők tömegtakarmánya – silókukorica, lucerna és réti széna – terén, az Csongrád, Heves, Pest, Békés és Fejér megye.
A kukorica vetésterülete néhány éve még stabilan egymillió hektár volt, mára ez 600 ezer hektár alá csökkent. Miközben a lengyeleknél háromszorosára nőtt a tengeri vetésterülete, addig nálunk szinte a felére zsugorodott. Nem véletlen, hogy kukoricából fele annyit használnak fel a hazai állattartók a tápokban, mint 2020-ban. A kieső részt búzával és árpával helyettesítik. A szárazuló klímában bizonytalan a cirok termesztése is. Viszont az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélék és az egyéves, szántóföldi termesztésű füvek „kikerülik” a nyári aszályt és hőstresszt, ezért különösen hatékonyak a takarmánybázis stabilizálásában.
Az idei szénatermés szintén siralmas, illetve drága. Hogy lehet a szénát kiváltani és a téli takarmányt biztosítani?
W. Zs.: Újra kell gondolni a legeltetést és gyepgazdálkodást, ugyanis az utóbbi években a nyári legeltetés sok helyen lehetetlen küldetés. Kiegészítő takarmányt, szénát és a növendék állatoknak abrakot is kell adni. A téli időszak mellett nyáron is jelentős mennyiségű takarmányfogyasztással kell számolni. Ugyanakkor az őszi és téli legeltetés hosszabbra nyújtható. Kedvező talaj- és gyepállapot mellett juhoknál már március második felében, húsmarhánál március végétől, április elejétől megkezdődhetett a legeltetés, szemben a hagyományos, Szent György napjához kötődő április végi kihajtással. A kihajtást mostanság nem a naptári dátumhoz, hanem a gyep fejlettségéhez és a talaj teherbírásához célszerű igazítani.
Még nem került szóba a széna, pedig az ország nagy részén komoly hiány van belőle.
W. Zs.: Idén a széna ára két-háromszorosára nőtt. Májusban először a lovasok kezdték verni a vészharangot, hogy nincs elegendő, jó minőségű réti széna. A hiány egyik oka az aszály által okozott 20-80 (!)%-kal kisebb gyephozam, másik oka a felelőtlen takarmánykészlet-gazdálkodás. Azoknak az állattartóknak, akiknek nincs vagy nem elegendő a saját előállítású szálastakarmánya, időben kell(ene) gondoskodniuk szénakészletük feltöltéséről. Sokan kerültek és még többen fognak a tél végére kritikus helyzetbe kerülni a kimerült tömegtakarmány készletük miatt.
A széna mennyisége mellett a minősége is rengeteg gondot okoz. Véget kellene vetni annak, hogy a szénavásárláskor az egységár egy bálára vonatkozik és nincs semmilyen vagy csak minimális minőségi elvárás. Az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozási Tanszékén kollégáimmal gőzerővel dolgozunk azon, hogy megalkossunk egy általánosan alkalmazható szénaminősítő rendszert – külön a kérődzőkre és a lovakra.
Szakmai anyagaikból tudható, hogy a genetikai és technológiai fejlődés az állattenyésztésben jóval nagyobb volt az elmúlt évtizedekben, mint a növénytermesztésben. Ezzel hogyan birkóznak meg?
W. Zs.: A fejlődésnek köszönhetően – amit nagyobb részben a nemesítés, kisebb részben a technológia innovációk eredményeztek – egyre kevesebb állattal állítunk elő egyre több terméket. Míg a növénytermesztés országos átlagai kukoricánál szinte alig, búzánál 15, árpa és napraforgó esetén közel 40%-kal emelkedtek, az egy tehénre jutó tej mennyisége több mint duplájára nőtt. A modern sertéstelepeken pedig a kocánként előállított vágósertés mennyisége 60–80%-kal emelkedett.
A hatékonyabb termelés, az EU állattenyésztés-ellenes politikája és a nemzetközi piacokon romló versenyképesség miatt az EU állatállománya az ezredforduló óta jelentősen zsugorodott: a szarvasmarha- és sertésállomány mintegy 15%-kal, a juhállomány közel 30%-kal csökkent. Ez a visszaesés 2010 óta is folytatódott: 2025-re a szarvasmarha-állomány mintegy 8%-kal, a sertésállomány 5%-kal, a juhállomány pedig kereken 20%-kal fogyatkozott. Eközben 2010-hez képest a hazai szarvasmarha-állomány 28%-kal nőtt, a juhállomány közel 30%-kal csökkent. Srtésállományunk 25 év alatt 41, 2010 óta 9,5%-kal csökkent.
Az ágazatok idei veszteségei minden bizonnyal az állatállományok 5-10%-os csökkenéséhez vezetnek. De az első adatok leghamarabb csak 2027 nyarán lesznek megismerhetők a KSH-tól.
Mi lesz a tenyészállatokkal? Nekik még jó a piacuk.
W. Zs.: Az egyetlen kicsi szegmens, ahol az árak még tartják magukat, az a tenyészállatpiac. Ez annak is köszönhető, hogy a magyar tenyészállatok itthon és külföldön is keresettek. Idén az okoz nehézséget a tenyésztésben, hogy a teljesítményvizsgálatokra 10%-kal kevesebb támogatás jut, mint korábban. Bízunk benne, hogy 2027-ben a kormány a MÁSZ által kiszámolt 2,5 milliárd forint támogatást megítéli a tenyésztőknek, és nem kerül veszélybe a genetikai alapok fejlesztése.
Idén mire számítanak az állattartók?
W. Zs.: Senki sem vár gyökeresen pozitív fordulatot az idén, de az árak további csökkenése sem valószínű. Túltermelés volt és még egy kicsit van is uniós szinten tej- és tejtermékekből, valamint sertéshúsból, ennek most isszuk a levét. A katasztrofális piaci és időjárási helyzet ellenére a 27 tagállam tejtermelése összesen mintegy 1,5%-kal bővülhet idén. Ez több, mint Magyarország teljes éves termelése, ami az EU 1,2-1,3%-a. A termelés döntő része az év első felében valósult meg, a második félévben már inkább stagnálás lesz jellemző. Fő okai a hőség, a romló takarmányozási feltételek, a csökkenő tehénállomány és a magasabb inputköltségek.
Az EU-ban a nyerstej átlagára 20, a hazai 35, az olasz spotárak 23%-kal maradnak el a tavalyitól. Magyarországon és a tagállamok zömében az idei évben vastagon veszteséges a tejtermelés. Míg tavaly 195 Ft/kg volt a teljes éves átlagár, addig ez 2026 első nyolc hónapjában 143 Ft/kg, szemben a 170 Ft/kg körüli önköltséggel. A nyerstej átvételi ára jelenleg országos átlagban 115 Ft/liter, ami 90 és 150 Ft/kg között szór. Egyes termelőknél akár 50 Ft/liter veszteség is jelentkezhet. Idén eddig minden nap veszteséges volt a tejtermelés. Ez annak dacára is így van, hogy a magyar holstein-fríz állomány tejtermelése nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, benne vagyunk a top 5-ben.
Júliusban megállt a tavaly október óta tartó árcsökkenés, augusztusban néhány százalékos emelkedés volt mérhető. Az exportár júniusban elkezdett emelkedni és augusztusra már 10%-kal a hazai ár felett volt. A jó spotpiaci és exportárak sajnos nem jelentik automatikusan a belföldi árszint emelkedését – általában hetek, sőt hónapok telnek el, mire ide is begyűrűznek a jobb árak.
Eddig csak szarvasmarháról beszéltünk, de mi a helyzet a sertéssel?
W. Zs.: Talán soha nem volt annyira fontos és aktuális a sertés termékpálya összerendezése, mint most. Magyarország élő sertésből nettó importőr, ugyanakkor sertéshúsból nettó exportőr. Ez azért van, mert a magyar vágó- és feldolgozóipar az indokoltnál több importált élőállattal egészíti ki a hazai alapanyag-kínálatot. Ezzel pedig lenyomja a belföldi árakat – annak ellenére, hogy a hazai élősertés-előállítás nem haladja meg a hazai igényt.
Az idei átlagár 470 Ft/kg-ot is alig éri el, míg tavaly 600 Ft/kg körül alakult. Nagyon távoli már a 2023-as 2024-es jövedelmezőség, de még a tavalyi gyenge évet is visszasírjuk. Továbbra is mintegy 15-18%-kal több sertéshús termelnek a tagállamok, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2023 óta az EU sertéshústermelése csaknem 1,2 millió tonnával, közel 6%-kal nőtt, miközben 2026 első felében sem látszik érdemi kínálatszűkülés. Az EU sertéspiaca exportfüggő, termelésének 13%-át külpiacokon kell elhelyeznie.
Ha ez nem sikerül – mint most Kína vásárlásának csökkenése miatt –, akkor a belső ár leesik. A felesleg elsősorban a magyar és román piacokra ömlik, csak miközben Románia a saját fogyasztásának alig a felét termeli meg, ott nem okoz akkora belső ágazati feszültséget az olcsó import. Nálunk ezzel szemben a nyomott áron beérkező import félsertés nagy rombolást tud okozni a hazai sertéstartók között, hiszen a feldolgozók – a kiskereskedelemre és az export nehézségekre hivatkozva – azonnal lenyomják az árat.
Mennyire tetézi mindezt az afrikai sertéspestis (ASP), ami a nyáron több, igaz, csak kisebb telepen fertőzött…
W. Zs.: Hát tetézi is rendesen, mert amíg 2018–2025 között az ASP csak a vaddisznóállományban fordult elő, addig 2026 nyarán megjelent a házisertésben is. Előbb Szabolcs-Szatmár-Beregben, majd Somogyban és Baranyában. A fertőzés és felszámolás által érintett állományok nem nagy telepek, de a korlátozások már jelentős sertésállományt érintenek. A boltok kihasználják ezt a helyzetet és az emberi fogyasztásra amúgy tökéletesen alkalmas sertéshúst – a tájékozatlan fogyasztók félelmére hivatkozva – nem akarják átvenni. Mivel van elég szabad (spanyol, német, lengyel) sertéshús a piacon, megtehetik, hogy hetekig nem vásárolnak hazai termelőktől származó sertéshúst.
Ebben a helyzetben létkérdés a magyar sertéshús olyan előnyeire felhívni a figyelmet, amire Búza László élelmiszer-gazdaságért felelős államtitkár az utóbbi időben többször is utalt: a magyar sertések tartása során fele- vagy harmadannyi antibiotikumot használunk, mint a spanyolok, németek vagy lengyelek. Ez az AMR (antimikrobiális rezisztencia) kockázatát jelentősen csökkenti. Mielőbb el kell készíteni azokat a jogszabályokat, amelyek a magyar élelmiszer-alapanyagok eredetére vonatkozó szigorú feltételeket rögzítik. Például azt, hogy a hús az uniós átlagnál kevesebb antibiotikum felhasználásával nevelt állatokból származik.
