Magyarországon az őszi fokhagyma elültetésére az október és a november a legalkalmasabb időszak. Cél, hogy a gerezdek még a tartós fagyok beállta előtt meggyökeresedjenek, de túl nagy lombot ne növesszenek. A túl korai ültetés meleg őszön túlzott hajtásképződést indít el, míg a túl késői kárt tehet a gyökeresedési folyamatban. A naptár helyett inkább az időjárást érdemes figyelni: a mérsékelten hűvös idő és a megmunkálható, nem túl nedves talaj jelenti az ideális pillanatot.
A konyhai maradék vagy a boltban vásárolt árufokhagyma ültetése kockázatos, mivel ezeket gyakran csírázásgátlóval kezelik, vagy nem a hazai klímához alkalmazkodott fajták. A legbiztosabb eredményt a minőségi, fémzárolt ültetőanyag adja. Ültetés előtt bontsuk gerezdekre a fejeket, de a külső védőhéjat hagyjuk rajtuk. A nagyobb, sértetlen gerezdek erőteljesebben fejlődnek, míg a sérült, puha vagy penészes darabokat azonnal selejtezzük ki.
A fokhagyma a napos fekvést és a laza, jó vízáteresztő talajt kedveli. A pangó vizet nem bírja, kötött földben a gyökerek elrothadhatnak, ezért ilyen helyeken érdemes megemelt ágyást kialakítani. Talaj-előkészítésként végezzünk sekély lazítást, és keverjünk a földbe érett komposztot. Friss trágyát ne használjunk, mert a túlzott nitrogén a lombot növeli a fej rovására, és rontja a tárolhatóságot.
A gerezdeket mindig csúccsal felfelé ültessük, úgy, hogy 3–5 centiméter föld takarja őket. Laza talajon mehetnek kicsit mélyebbre, kötöttebb földben sekélyebbre. A sorköz legyen 20–30 centiméter, a tőtávolság pedig 8–12 centiméter, így a növények nem versengenek egymással a tápanyagért és a fényért.
A betegségek – például a fuzáriumos vagy fehér rothadás – megelőzése érdekében tartsunk 3–4 éves vetésforgót: ne ültessünk fokhagymát vagy más hagymafélét ugyanarra a helyre.
Ha a talaj kellően nyirkos, az ültetés utáni öntözés elhagyható, szárazság esetén viszont mérsékelt locsolással segíthetjük a gyökeresedést. A talajt vékony szalmaréteggel vagy mulccsal takarhatjuk a fagyok ellen. Tavasszal ne feledkezzünk meg a gyomlálásról, a mértékletes öntözésről, valamint a magszárak eltávolításáról, hogy a növény minden energiáját a hagymák növelésére fordíthassa. Bővebben a témáról a Magyar Mezőgazdaság ír ebben a cikkében.
A fokhagyma nemcsak a magyar konyha elengedhetetlen ízesítője, hanem az egyik legerősebb természetes orvosságunk is. Rendszeres fogyasztása bizonyítottan támogatja az immunrendszert, segít megelőzni és leküzdeni a megfázásos, fertőzéses megbetegedéseket. Hatóanyaga, az allicin, kiváló baktérium- és vírusölő hatással bír. Ezenkívül kedvezően befolyásolja a szív- és érrendszer egészségét: csökkenti a vérnyomást és a káros koleszterinszintet, valamint gátolja a vérrögök képződését. Antioxidánsai védik a sejteket az öregedéstől – érdemes tehát mindennap beépíteni az étrendünkbe.
