Számos melléktermék takarmány-alapanyagként kerül felhasználásra, mint például a húsliszt, vérliszt, csontliszt, toll-liszt, tepertőliszt vagy halliszt – ezek magas fehérjetartalmú anyagok, amelyeket elsősorban baromfi- és sertéstakarmányokban alkalmaznak. A tejiparban keletkező melléktermékek – mint a tejpor, savó vagy író – szintén hasznosulhatnak, főként fiatal állatok etetésénél. Az újrahasznosítás szigorúan szabályozott az állatokat érintő betegségek, például a szivacsos agyvelőgyulladás megelőzése miatt.
A biogáz-előállítás egy másik jelentős felhasználási terület: az anaerob (oxigénmentes) körülmények között lebomló melléktermékek – mint a vér, belsőségek, csontok, zsírok, gyomortartalom – kiemelkedő metántermelő potenciállal bírnak. A biogáz főként metánt (45–75%) és szén-dioxidot tartalmaz, így alkalmas hő- és villamosenergia-termelésre, valamint biometánként földgázhálózatba táplálásra. Ezzel csökken a fosszilis energiahordozóktól való függés, és mérséklődik a metánkibocsátás is, ami hozzájárul a klímavédelemhez.
Az élelmiszeriparban keletkező, állati eredetű anyagot tartalmazó hulladékok – például ételmaradékok, romlott tejtermékek – szintén alkalmasak biogáz előállítására, ha megfelelően kezelik őket. Bizonyos, alacsonyabb kockázatú állati tetemek is bevonhatók ebbe a folyamatba, szigorú higiéniai szabályok mellett.
A zselatin, amely jellemzően lekvárokban vagy tortazselékben fordul elő, szintén állati melléktermék: bőr és csont kollagénjéből készül. A kollagén, keratin és más fehérjék értékes alapanyagot jelentenek a kozmetikai- és gyógyszeripar számára is.
Ahogy az Agrárszektor kiemeli, az állati melléktermékek hasznosítása szigorú jogszabályi keretek között történik a közegészségügyi és állategészségügyi kockázatok minimalizálása érdekében. Az ilyen típusú újrahasznosítás jelentős lépés a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság felé.
Olvasd el ezt is!
