​Problémák az importméz címkézése körül

Korábban kevés visszaéléssel és hibával találkozott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a Magyarországon forgalomban lévő mézek esetében. Tavaly azonban (nagyjából azután, hogy nagyobb mennyiségben megjelent idehaza az importméz) ez megváltozott. Az év második felében több szabálytalanságra bukkantak. Egyik gyakori probléma az volt, hogy a termékek címkéjén a méz eredete nem volt megfelelően feltűntetve. Az is előfordult, hogy magyar származásra utaló motívumokkal hoztak forgalomba biztosan Kínából származó mézkeveréket. Egy ilyen szabálytalanság jogsértésnek minősül, amelyet akár több millió forint értékű szankció követhet.

„Nincs megtiltva az Unióban és így Magyarországon sem az import méz forgalmazása. Akár kínai méz is előfordulhat kereskedelmi forgalomban hazánkban. De azt nyilván jelölni kell, hogy honnan származik a méz. Az uniós szabályozás szerint csak azt kell feltüntetni a címkéken, hogy EU-n belüli és/vagy EU-n kívüli mézről van-e szó. Pusztán kínai mézet forgalmazni magyar eredetre utaló szimbólumokkal, az egyértelműen szabálytalan. Néhány uniós ország azonban már szigorított az erre vonatkozó szabályokon. Egyébként pontosan Magyarország kezdeményezte a közelmúltban az előírások módosítását, miszerint az Unióban forgalmazott mézeken legyenek felsorolva az országok, ahonnan a méz származik. A Magyar Mézkiszerelők Egyesületének álláspontja is az, hogy a több országból származó mézkeverékek esetében kötelező legyen feltüntetni a származási országok nevét, a keverékhez felhasznált mézek csökkenő mennyiségi sorrendjében” – mondta Brunner Ferenc.

Az elnök végezetül említést tett arról is, hogy a nagyobb hazai üzletláncok egyébként korábban kérték a beszállítóikat, hogy amennyiben nem tudják garantálni a tisztán magyar mézet, akkor sem szállítsanak nekik olyan mézkeveréket, amely kínai mézet tartalmaz.

​Hullámhegyek és hullámvölgyek

Kónya István méhész őstermelő. Egy nyugat-borsodi faluban, Hangonyon él a feleségével. 1997 óta foglalkozik méhészettel. Korábban több mint ötven méhcsaládja volt. Tavasztól egészen a nyár végéig követte velük a virágzásokat az ország keleti felén. Manapság azonban sokkal kevésbé bírja a kaptárok utaztatásával és pakolásával járó fizikai terhelést, ezért csak a megye északi és nyugati területein vándorol. Ezen a vidéken sok a mézelő növény, gyakran látni akácerdőket és a szezonjukban repce- és napraforgótáblákat is – tudtuk meg a gazdától.

„Nagyon szeretek méhészkedni, nem lenne szívem abbahagyni, azonban már nem bírom úgy a vele járó fizikai megterhelést, mint régen. Egyébként több méhészről hallani mostanában, akik felhagytak a szakmával, vagy jelentősen csökkentették a méhcsaládjaik számát. Sokan indokolták ezt azzal, hogy nehezen tudnak számolni a bevételeikkel előre, hiszen a hordás ki van téve az egyre szélsőségesebb időjárásnak is. De olyanok is akadnak, akiknek egyszerűen kipusztultak a családjaik, és csak sejtéseik vannak róla, hogy ez miért történhetett. Nagy veszteség az és könnyen elveszi az ember kedvét a méhészettől” – mondta a magazinunknak a méhész.

Az őstermelő szerint azonban mindig vannak új emberek a szakmában. Ők viszont nem az idősebb méhészek családtagjai közül kerülnek ki többnyire. Ez azért lehet így, mert a rokonok jobban látják, hogy mennyi munkával és idegességgel jár a méhészkedés, ezért kevésbé vágnak bele. Az ő fiaiból sem lettek méhészek.

​Mindig jó pénz?

„A méz felvásárlói ára egyébként általában kedvező. A tavalyi vegyesvirágméz kilóját 1000 forintnál, az akácmézet pedig 3000 forintnál is többért vitték. Persze vannak időszakok, amikor alacsonynak érezzük, de akkor megéri várni néhány hónapot az értékesítéssel, hiszen előbb-utóbb úgyis feljebb megy az ára. Legjobban viszont azok a méhészek járhatnak, akik maguk el tudják adni a mézüket a fogyasztóknak. Tonnákat persze nagyon nehéz értékesíteni, de pár mázsa könnyen gazdára találhat otthonról is” - nyilatkozta Kónya István.