Magyarországon és Romániában eltérően kezelik a kistermelőket a gyógynövény-feldolgozás szabályai. Székelyföldön ez a gyakorlatban is meghatározza, hogyan válhat a családi tudásból jogszerűen előállított és értékesíthető termék.
Erről is szó esett a csíksomlyói Mária-kertben megtartott XI. Székelyföldi Gyógynövény Napok kerekasztal-beszélgetésén. Az ottani tapasztalatokat Flórián Albert, a Halasági Csibi manufaktúra képviselője ismertette, míg a magyarországi szabályozást Lakatos Márk, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mesteroktatója helyezte szakmai összefüggésbe.
Flórián Albert elmondása szerint a családi tudás mellé fokozatosan kellett felépíteniük a jogszerű működés feltételeit. Ehhez bejegyzett szervezeti forma, élelmiszer-előállításra alkalmas helyiség, hatósági nyilvántartás, valamint a feldolgozási és forgalmazási tevékenységek bejelentése is szükséges. Bár ez egy kis manufaktúrának komoly teher, a cél világos: tiszta, biztonságos és ellenőrizhető eredetű termék jusson el a vásárlóhoz.
A román szabályozás külön kezeli a termesztést, a vadongyűjtést, az alapanyag előkészítését és a késztermékek előállítását. Gyógynövényes élelmiszert ott sem lehet hatósági regisztráció nélkül készíteni és értékesíteni.
Inkább az arányosság hiánya okoz gondot. Lakatos Márk így fogalmaz: „A román szabályozás nem tesz különbséget a kicsi és a nagy között.” A gyógynövények feldolgozására nincs a magyar rendszerhez hasonló, mennyiségi kategóriákra és egyszerűsített követelményekre épülő kistermelői út. Az évente néhány száz kilogrammot feldolgozó családi vállalkozás így számos ponton ugyanabba az általános rendszerbe kerül, mint egy ipari gyártó.
Idehaza a 60/2023. AM rendelet külön szabályozza a kis mennyiségű, helyi és marginális élelmiszer-előállítást. Meghatározza az értékesítési lehetőségeket, a mennyiségi korlátokat és azokat a higiéniai feltételeket, amelyek mellett kistermelői élelmiszer készülhet.
De ez a rendszer a gyógynövényeknél szigorú korlátot húz. Kistermelő egyetlen gyógynövényből álló terméket – például szárított teaalapanyagot – előállíthat, több növényt tartalmazó teakeveréket viszont nem. A korlátozást a többféle aktív összetevő kombinációjából eredő élelmiszer-biztonsági kockázattal indokolják. Ezért a többkomponensű teák csak bejelentett élelmiszer-előállító létesítményben készíthetők.
A vadon gyűjtés mindkét országban külön engedélyezési kérdés. Székelyföldön a terület tulajdonosának vagy kezelőjének – sok esetben a közbirtokosságnak – a hozzájárulása mellett a kereskedelmi célú gyűjtéshez környezetvédelmi engedély is szükséges lehet. Az eljárás a gyűjthető fajokat, területeket és mennyiségeket a növényállomány állapotához és regenerációs képességéhez köti.
Nálunk az állami erdőben személyenként és naponta legfeljebb két kilogramm gyógynövény gyűjthető egyéni szükségletre, kereskedelmi célra azonban nem. Nagyobb mennyiséghez az erdőgazdálkodó írásbeli hozzájárulása kell, nem állami erdőben pedig maga a gyűjtés is engedélyköteles. Védett fajok és területek esetében további korlátozások érvényesek.
A hatóság vizsgálhatja a gyűjtés teljes ökológiai hatását, mivel egy nem védett növény tömeges leszedése más fajok élőhelyét is károsíthatja. Emiatt a mennyiség korlátozható, a kérelem pedig elutasítható.
Uniós irányelvek érvényesülnek a gyógynövényes termékek kommunikációjában. Egy élelmiszer címkéje vagy reklámja nem tulajdoníthat a terméknek betegséget megelőző, kezelő vagy gyógyító hatást. Ez a tilalom a csomagoláson elhelyezett idézetekre is kiterjed.
Romániában és Magyarországon is előfordul, hogy a gyártó egy ismert szakembertől idéz a csomagoláson. A gyógyhatásra ilyenkor nem a vállalkozás, hanem egy idézett szakember mondata utal. Lakatos Márk ezt szürke zónás gyakorlatnak tartja, és szerinte „bíróság előtt ez nem állná meg a helyét”.
Szóba került a beszélgetésen az EFSA régóta várt gyógynövényes állításjegyzéke is. Az Európai Bizottság 1548-féle, a növényi anyagokhoz kapcsolódó egészségállítás vizsgálatát függőben hagyta még 2011-ben, ezek ma is „on-hold” státuszúak.
Ez nem jelent általános engedélyt gyógyhatás közlésére: élelmiszerről továbbra sem állítható, hogy betegséget gyógyít, kezel vagy megelőz.
Flórián Albert beszámolója szerint a székelyföldi termelők egy törvénytervezet ügyét Bukarestig vitték, hogy a kisebb gazdaságok saját gyógynövényeiket megszáríthassák, előkészíthessék és teaként becsomagolhassák. A témához kapcsolódó 258/2020-as törvény végül bevezette a gyógynövényt kereskedelmi célra előkészítő „prelucrător”, vagyis feldolgozó fogalmát.
Ez fontos lépés volt, teljes kistermelői rendszert azonban nem hozott létre. A székelyföldi termelők ezért továbbra is olyan szabályozást szeretnének, amely a biztonsági követelmények mellett a családi manufaktúrák méretét és a hegyvidéki feldolgozás körülményeit is tekintetbe veszi.
Olvasd el ezt is!
