Nagytagyospusztán vagyunk, Környe mellett, a Simon Méhészet kaptárainál. Persze csak egy részüknél, mert ennél nagyobb a teljes „állomány”, de egy riporthoz ez is elég. Délelőtt van és az akácsor alatt is egyre melegebb, a méhek hordanak még, a napraforgó gyönyörű sárga. Mi világos ruhában izzadunk, mert ahogy azt vendéglátóinktól, Simon Józseftől és feleségétől Simonné Venter Évától megtudtuk, a méhek a feketét nem kedvelik, hát fehéret húztunk.
A méhészsapkát kölcsön kaptuk, mert fő a biztonság, bár a méhek barátságosak. Döngicsélnek, dolgoznak, hordanak – és amíg ott voltunk, egy se csípett meg egyikünket se, pedig kattogott a fényképezőgép rendesen.
Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a szakértelem is, öröm volt nézni, milyen magabiztosan és szeretettel dolgoznak Simonék a méheikkel. És a bükkfatapló füstje is segített valamelyest. A taplót Józsefék ősszel, télen gyűjtik, megvannak a bevált helyeik, ahová rendszeresen visszatérnek.
Fejünkön a méhészsapkával mesél Éva és József felváltva, amikor furcsálljuk, hogy a napraforgó táblának háttal állnak a kaptárak, de megnyugtatnak, hogy cserébe viszont keletnek néznek, így reggel hamarabb kezdik meg a munkát a méhek. Akik reagálnak a hőségre is, mert csak délelőtt és a délután későbbi részében gyűjtenek, a nap legforróbb óráit a kaptárban töltik. Ennek egyúttal a szellőztetését is megoldják, a felesleget vizet pedig elpárologtatják a nektárról, hogy az hadd sűrűsödjön mézzé.
Nem értünk a méhekhez, ezért Éváék elmondják, hogy ezek a szorgos rovarok nektárt gyűjtenek, amit a mézgyomrukban szállítanak a kaptárba. A mézgyomorban a nektár enzimmel keveredik, így kerül a sejtekbe, de víztartalma még magas, ezért szükség van párologtatásra is.
Emellett virágport is gyűjtenek a méhek a két hátsó lábukon lévő kosárkába. A kis virágporbogyók pedig úgy keletkeznek, hogy a két lábukat összedörzsölik. A virágpor szintén téli táplálékuk, a dolgozók a fejükkel tömörítik a sejtekbe, aztán mézzel fedik be. Egy családnak 15-20 kiló virágpor-méz „elegye” kell a téli túléléshez.
Közben záporoznak az információk, Éváék leemelik az egyik kaptár tetejét és magyarázzák, hogy a felső két része a méztér, ide gyűjtik a méhek a mézet. Az egyiket segítek odébb tenni, nehéz, saccra van vagy 15 kiló, így konstatálom, hogy a méhészet bizony komoly fizikai munkát is követel.
Házigazdáink közben gyakorlattal forgatják kaptárszolgáikat, ezek speciális fémeszközök, segítségükkel emelik le a kaptárak tetejét, húzzák ki a kereteket, és velük végeznek el egy sor apró, de fontos műveletet. Mondják is, hogy a méhész két legfontosabb segítőtársa a füstölő és kaptárszolga.
A keretekről is mesélnek, elmondják, hogy műlépeket helyeznek el a kaptárakban, ezekre építik a méhek a hatszögletű sejteket. Ehhez kis segítséget is kapnak, mert műlép valójában egészen természetes. Általában a méhészek viszik az általuk összegyűjtött méhviaszt a műlépkészítőkhöz, akik apró, hatszögletű mintákkal készíti el az alapot, amit a keretbe rögzítenek. A többi pedig már a méhek dolga.
Haladunk tovább a kaptárban lefelé, lekerül a második méztér is, és feltárul előttünk a fészek. A fészket anyarács fedi, azon a nagyobb termetű, az egész családot feromonokkal irányító anya vagy királynő, nem fér át, csak a dolgozók.
Azok a dolgozók, amelyek ha elégedetlenek az anya teljesítményével, másikat nevelnek maguknak. A majdani királynőt másként táplálják, mint az egyszerű dolgozókat vagy a heréket. Hamarabb is kel ki, röpke 16 nap elég a kifejlődéshez. Ezzel szemben a dolgozók 21, a herék 24 nap alatt kelnek ki. Őfelsége élettartama is hosszabb, akár öt évig is elélhet. Az egyszerű dolgozók néhány héttől néhány hónapig élnek, a herék, miután elvégezték feladatukat, a párzást, már csak néhány napig, mert kiűzik őket a kaptárból.
Vagy vissza sem engedik őket, mert a röpnyílásoknál dolgozók őrködnek és ők megválogatják, kit engednek be a családba. Komoly feladatuk van, mert a méheknek sok az ellenségük. Persze mindegyik ellen még az őrök sem képesek megvédeni a családot. A baktériumok és rovarok sok gondot okoznak, a méhészeknek védekezniük kell ellenük.
De a méhek is gyakran más méhek ellenségeivé válnak: egy erősebb család kirabolhat egy gyengébbet. Az ember, ezt Józsefék külön hangsúlyozzák, szintén veszedelmes lény. Egyrészt a méhekre ártalmas, sőt gyilkos kemikáliákat használ, másrészt képes a kaptárakat is ellopni – a Simon házaspárnak vannak ezzel kapcsolatban keserű tapasztalatai.
Ezekkel azonban most nem terhelnek bennünket, mosolyogva magyaráznak, így tudjuk meg azt is, hogy azért lóg ki néhány kaptárból újságpapír, mert így szoktattak össze két méhcsaládot. A fészekben ott volt az anya, régi családja egy részével, felette pedig egy új, anya nélküli család. Az újságnak hála a két csoport nem esett egymásnak, az anya feromonját az új család tagjai fokozatosan megszokták, a papírt lassan átrágták, most már együtt dolgoznak, elfogadták egymást.
Közben a fészekből is kikerülnek a lépek, de ez egyáltalán nem zavarja ezeket a dolgos rovarokat, dolgoznak tovább. Némelyik nyakig a sejtben van, tömöríti a virágport, de mindegyik mozgásban van, mintha soha egy pillanatra sem állnának meg.
A következő kereten megpillantjuk az anyát, nagyobb a többieknél, és rajta van az idei anyajelölő szín is, ami most fehér. Ez a szín minden évben más, így meg lehet határozni a korukat. A nyüzsgés folytatódik és mi alaposan kicsodálkozzuk magunkat. Egy pici lépesmézet is kóstoltunk, aminél én finomabbat még nem ettem, pedig nagy mézrajongó vagyok. Éva csak mosolyog, amikor dicsérem a mézet.
Aztán megkérdem tőle, vajon a gyengébbik nem egyetlen képviselőjeként méhészkedik-e, de megnyugtat, hogy nem. Viszont lehet, hogy az elsők egyike volt. József 1981 óta méhészkedik, Éva néhány évvel később csatlakozott hozzá, miután eredeti szakmáját feladta. A fiuknak is vannak méhei néhány éve, de ahogy háziasszonyunk mondja, ő még nem méhész, csak méhtartó.
Ezen bölcsen bólogatunk, Éva pedig arról beszél mosolyogva, hogy ezt a szakmát csak szívvel és lélekkel lehet csinálni. Volt, hogy ők is majdnem feladták, mert úgy alakultak a körülmények, de mindig visszahúzta őket a szívük, és amíg bírják, biztosan méhészkedni fognak.
Persze a méhek erre nem szólnak semmit, de a kaptárak felől biztató zümmögést hoz felénk a szél.
Olvasd el ezt is!
