Az első figyelmeztető jel nem a barnulás. Már a szürkészöld szín és a fűben megmaradó lábnyomok figyelmet érdemlő jelek. Ilyenkor a levelek már elvesztették rugalmasságukat, a növény pedig takarékra kapcsolt. Ha ebben a szakaszban vizet kap, néhány nap alatt látványosan javulhat az állapota.
A regenerálódó gyepet nem érdemes naponta pár percig locsolni. Sokkal hatékonyabb a ritkább, alapos öntözés, amely a mélyebb talajrétegeket is átnedvesíti. Egy egészséges pázsitnak hetente nagyjából 25–40 liter vízre van szüksége négyzetméterenként. Az első héten ezt több részletben is kijuttathatjuk.
Ha a gyökerek még élnek, egy hét után megjelenhetnek az első zöld hajtások, két-három hét alatt pedig a gyep jelentős része visszazöldülhet. Ha három hét rendszeres öntözés után sincs változás, valószínűleg újravetésre lesz szükség.
Egy egyszerű próbával gyorsan ellenőrizhetjük az állapotát. Húzzunk ki néhány barna fűcsomót. Ha könnyen kijönnek, a gyökerek pedig szárazak és porladnak, a növény elpusztult. Ha a tövek erősen kapaszkodnak a talajba, még jó eséllyel regenerálódnak.
Amennyiben a gyep legalább fele életképes maradt, elég lehet a felülvetés. Ilyenkor gereblyézzük ki a száraz részeket, lazítsuk fel a talajt, majd szórjunk rá új fűmagot. Ha a terület nagy része elhalt, célszerű teljesen újravetni. A vetés után a talajt folyamatosan nedvesen kell tartani, amíg a fiatal fű el nem éri a 4–5 centiméteres magasságot.
A magyarmezogazdaság.hu szerint hosszabb távon szárazságtűrőbb fűkeverékkel is javíthatjuk a gyep ellenálló képességét. A csenkeszfélék mélyebb gyökeret fejlesztenek, ezért jobban viselik a forró, csapadékszegény nyarakat. Aki nem ragaszkodik a tökéletesen egyforma díszpázsithoz, természetközeli gyepet is kialakíthat. Ez kevésbé egységes, viszont több növényfajból áll, lassabban szárad ki, és jóval több rovart, méhet és lepkét tart el.
