A várakozások szerint gyenge-közepes szilvatermésre számíthatnak a termelők. A szakmai napon bemutatott piaci körkép alapján az ország két részre szakadt a szilvatermés szempontjából: az északkeleti térségben – amely a termőterület kisebb részét adja – fajtától függően közepes vagy jó termés ígérkezik, míg a nagyobb kiterjedésű Bács-Kiskun, Pest vármegyei és dunántúli területeken gyenge, esetenként közepes hozamra lehet számítani. Ennek oka, hogy az ország középső és nyugati részein a szilva virágzása egy-másfél héttel korábban indult, így az áprilisi fagyok itt súlyosabb fagykárt vagy rosszabb terméskötődést okoztak.
A tavaszi fagyokat követően a légköri aszály is gondot jelentett a termelőknek, mivel a csapadékhiány visszafogja a gyümölcsök fejlődését – egyes érzékeny fajták még a fán elaszalódnak. Míg az erős, mély gyökerű alanyok jobban ellenállnak a szárazságnak, a korszerű növekedésmérséklő alanyon álló ültetvények esetében az öntözés elengedhetetlen. A szakértői előrejelzések alapján az idei hazai termés 40-50 ezer tonna lehet, ami ugyan elmarad a kedvező években megszokott 60 ezer tonnától, de jóval meghaladja a gyenge évjáratok 25 ezer tonnás szintjét.
Jelenleg mintegy 6000 hektáron folyik szilvatermesztés hazánkban, amely terület évről évre csökken – tíz éve még közel 8000 hektárról beszélhettünk. A legelterjedtebb fajták közé tartozik a Katinka, a Cacanska Lepotica, a Cacanska Rana, a Bluefree, a Stanley, a President, valamint a Top-sorozat tagjai. A megtermelt szilva körülbelül fele feldolgozóipari célra megy – jellemzően hazai vagy német üzemekbe –, a másik fele pedig a frisspiacon kerül értékesítésre belföldön vagy külföldön.
Korábban a szilva meghatározó exportcikknek számított: 2020 előtt jellemzően 8–12 ezer tonnát szállítottunk külföldre, ám az elmúlt három év jelentős terméskiesései miatt ez 2–3 ezer tonnára csökkent. Ugyanakkor a behozatal továbbra sem jelentős: az elmúlt öt évben 1–2 ezer tonna körül alakult az import mennyisége. A szilva – például a kajszibarackhoz képest – biztonságosabban termeszthető hazánkban, azonban a minőségi termesztés érdekében még sok a tennivaló. Ebben nemcsak a kutatóintézeteknek és egyetemeknek van szerepe, hanem a termelőknek is – a gyakorlati hasznosítás kulcsfontosságú.
A NAK és a MATE a gyümölcstermesztés fejlesztésében szoros együttműködésre törekszik annak érdekében, hogy a korszerű tudományos ismeretek a gazdálkodók számára is elérhetővé váljanak. Ennek támogatására egy komplex kutatás-fejlesztési program indul el az év folyamán a NAK szakmai koordinálásával, amelyben az egyetemi, kutatóintézeti és termelői szereplők egyaránt részt vesznek. A cél olyan fajták és termesztéstechnológiák biztosítása, amelyek jól alkalmazkodnak a hazai klíma- és talajviszonyokhoz, ezáltal garantálva a megfelelő mennyiségű és minőségű, egységes árualapot mind a fogyasztói, mind a feldolgozói igények kielégítésére.
(Forrás: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara)
(Nyitókép: NAK/Lévai Zsolt)
Olvasd el ezt is!
