Az európai kukoricatermesztés 2026-ban újabb fordulóponthoz érkezhet: az Expana előrejelzése szerint az Európai Unióban már csak mintegy 7,7 millió hektáron vethetik a növényt, ami több mint 5 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest - derül ki az Agroinform cikkéből. A kibontakozó trend mögött egyszerre állnak agronómiai, gazdasági és klímaváltozási tényezők, miközben az egyes EU-tagországok között jelentős különbségek rajzolódnak ki.
A hagyományos nagy kukoricatermelő térségek – különösen Dél- és Közép-Európa – a gyakoribb hőhullámok és aszályok miatt területcsökkenéssel szembesülnek: Romániában például 17 százalékos visszaesés várható, Franciaországban pedig közel 1,5 millió hektárra mérséklődhet a vetés. Ezzel szemben Lengyelország enyhe növekedést mutathat, megerősítve exportorientált szerepét.
Magyarországon a kukorica vetésterülete 670 ezer hektár körül alakulhat, ami már csak fele a 2001-es csúcsnak, és ez a szám szakértők szerint hosszabb távon körülbelül 600 ezer hektáron stabilizálódhat.
A csökkenő termelési kedvet az alacsony jövedelmezőség is magyarázza: a 70–72 ezer forintos tonnánkénti ár sok gazdálkodónál csak a közvetlen költségeket fedezi.
Eközben egy piaci paradoxon is kirajzolódik: bár a termés gyenge volt, a szezon végére mégis jelentős készletek maradhatnak raktáron a lassuló export és az import volumenének növekedése miatt.
A termelők közül mindezek miatt egyre többen fordulnak az alacsonyabb kockázatú kultúrák felé. Szakértők a vetésszerkezet diverzifikálását, aszálytűrő hibridek választását és a talaj vízmegtartó képességét javító művelést javasolnak ebben a bizonytalan piaci környezetben.
A kukorica, amely évtizedeken át a hazai vetésszerkezet alapeleme volt, tehát egyre kevésbé tudja tartani a lépést a klímaváltozás okozta szélsőségekkel. Ebben a helyzetben egy régi-új növény, a cirok került reflektorfénybe, amely rövid időn belül a magyar agrárium egyik meghatározó kultúrájává válhat.
A cirok Afrikából származó gabonaféle, amelynek legnagyobb előnye a kivételes szárazságtűrés és alacsony vízigénye. Több változata is ismert: a takarmánycirok az állattartásban, a cukorcirok például a bioenergia-termelésben, a seprűcirok pedig az iparban hasznosítható sikerrel. Ráadásul gluténmentes, fehérjedús és alacsony toxinterheltségű élelmiszer-alapanyag, amely a növekvő egészségtudatos kereslet miatt a feldolgozóipar számára is aranytartalék lehet.
A cirok termesztése 30–50 százalékkal kevesebb vizet igényel, mint a kukorica, mély gyökérzete védi a talajt az eróziótól, és javítja annak vízmegtartó képességét. Magyarországon a cirok vetésterülete már meghaladja a 35 ezer hektárt, de szakértők szerint a bővülés a jövőben még gyorsulhat is. Az átállás ráadásul nem igényel speciális gépeket, így a gazdák számára költséghatékony megoldás.
A feldolgozóipar azonban még nem követte a termelés bővülését: a cirok jelenleg főként takarmányként hasznosul, az élelmiszeripari feldolgozás és a fogyasztói ismertség gyerekcipőben jár. Ha ezen a téren sikerül előrelépni, Magyarország akár regionális központtá is válhat a cirok termesztésében és feldolgozásában.
