Az egyik legkézenfekvőbb lehetőség a cirok. Mélyebbre hatoló gyökérzete és kisebb vízigénye miatt szárazabb években is biztosabban teljesíthet, mint a kukorica. Egyelőre sem a takarmánygyártásban, sem a termelésben nem tudja teljesen átvenni a helyét, az érdeklődés azonban fokozatosan nő iránta.
A köles szintén újra előtérbe kerülhet. Rövid tenyészideje miatt később is vethető, kevésbé érzékeny a vízhiányra, és kedvezőtlenebb évjáratokban is viszonylag stabil termést adhat. A hazai gépparkkal jól kezelhető, a gluténmentes élelmiszerek növekvő piaca pedig új értékesítési lehetőségeket nyithat előtte.
A napraforgó lehetséges váltótársa a sáfrányos szeklice. Mély gyökérzete és jó vízhasznosítása miatt olyan területeken is elfogadható termést hozhat, ahol más olajnövények már komoly veszteséget szenvednek. Gyenge termőképességű, enyhén sós talajokon is megél, és a vetésforgóban is jól használható, mivel nincsenek közös betegségei a napraforgóval.
A csicseriborsó ma már jóval több egyszerű kísérletnél. A mélyre hatoló gyökerek segítik a szárazabb időszakok átvészelését, nitrogénkötő növényként pedig a talaj állapotára is kedvezően hathat. A terméshozam továbbra is erősen függ az adott évtől, a növényi fehérjék iránti kereslet viszont hosszabb távon biztosabb piacot teremthet számára.
A kinoa elsősorban a sótűrésével hívja fel magára a figyelmet. Olyan szikesedő alföldi területeken is számításba jöhet, ahol a hagyományos gabonák már gyengén teljesítenek. Hazai termesztéséről még kevés tapasztalat áll rendelkezésre, ráadásul a kezdeti gyomelnyomó képessége gyenge, és több kártevő is veszélyeztetheti. Ettől még hosszabb távon értékes alternatívává válhat.
A gyümölcstermesztésben a mandula nyerhet teret. Az enyhébb telek és a melegebb nyarak kedveznek neki, a korai virágzás miatt viszont továbbra is komoly kockázatot jelentenek a tavaszi fagyok. A később virágzó fajták és a gondosan kiválasztott termőhelyek mérsékelhetik ezt a veszélyt.
A nyugati ostorfa más szerepet tölthet be. Jól viseli a hőséget, a száraz levegőt és a vízhiányt, ezért mezővédő erdősávokban árnyékot adhat és megtörheti a szelet. Invazív fajként vitatott a használata, így alkalmazását körültekintően kell mérlegelni, figyelmeztet az Agroinform.
Az Alföld alkalmazkodása valószínűleg nem egyetlen csodanövényen múlik majd. Sokkal inkább azon, hogy a gazdálkodók többféle, eltérő adottságú fajjal osszák meg az időjárási és piaci kockázatokat. A következő évek egyik legfontosabb kérdése az lehet, mely növények tudnak valóban tartósan beilleszkedni az új körülmények közé.
