A jelenség leggyakoribb oka az úgynevezett téli kiszáradás (vagy téli száradás). Télen, különösen napos, szeles, fagyos időben, a növények továbbra is párologtatnak – mivel zöld lombjuk aktív marad –, azonban a fagyott talajból nem tudnak elegendő vizet felvenni, így a lomb kiszárad és megbarnul. Ez a vízháztartási egyensúly felborulása különösen veszélyes a fiatal, frissen ültetett örökzöldeknél, amelyek még nem rendelkeznek jól fejlett gyökérzettel - írja azAgroinform.
Az örökzöldek téli védelmének első és legfontosabb lépése a talaj vízkészletének feltöltése még a fagyok beállta előtt. Ez különösen fontos szeptember végétől november közepéig.
A téli fagyok nemcsak a lombot, hanem a gyökereket is veszélyeztethetik. A gyökérzóna védelmére kiváló módszer a mulcs használata.
Kevesen gondolnák, de a téli napsütés is veszélyt jelenthet az örökzöldekre, különösen a déli fekvésű, napos kertrészeken. Ilyenkor a növények lombja aktívan párologtat, de vízutánpótlás hiányában kiszárad. Ez ellen árnyékolással tehetünk. Decembertől február végéig érdemes alkalmazni.
A téli szél egyik legnagyobb ellensége az örökzöldeknek. A hideg, száraz szelek drasztikusan fokozzák a lomb vízvesztését, különösen szélsőséges időjárási viszonyok között. Itt hatékonyak lehetnek ideiglenes szélfogók (nádkerítés, vászon paraván, szalmabálák), sűrűn ültetett sövény vagy takarónövények alkalmazása, épületek, kerítések által nyújtott természetes szélvédelem kihasználása.
Sokan választják a tuját kertjük díszítésére, hiszen sűrű lombja miatt például igazán ideális sövénynövény. Ám az utóbbi időben egyre több elszáradt, barnuló példányt látni, amelyek inkább csúfítják, mint szépítik a környezetet. A problémák mögött gyakran betegségek, kártevők és gondozási hibák állnak. A leggyakoribb betegségek közé tartozik a didimaszcellás pikkelylevél barnulás, amely leginkább a nyugati és az óriás tuját sújtja. A betegség tavasszal támad, és gyorsan pusztítja a hajtásokat – kizárólag metszéssel és növényvédő szerekkel védekezhetünk ellene.
Legalább ilyen veszélyes a kabatíniás hajtáspusztulás, amely a kalcium- és magnéziumhiányos talajokon gyakoribb. Ez tulajdonképpen egy gomba, ami sérüléseken keresztül jut be a növénybe, így a megelőzéshez elengedhetetlen a megfelelő sebkezelés. A pesztalóciopsziszos ágelhalás ellen a növények jó kondícióban tartása, rendszeres tápanyag-utánpótlással és metszéssel tehetünk sokat.
A rovarok sem kímélik a tuját: a tujafúró aranymoly apró, de komoly károkat okoz a hajtásokban, lárvái nyáron kezdik meg a pusztítást. A tuja-teknőspajzstetű és a levéltetvek mézharmatot ürítenek, ami korompenészt idéz elő – ez csökkenti a fotoszintézis és a növekedés ütemét is. A borókaszú a gyenge vagy az aszályos időszaktól sínylődő növényeket támadja, és a belső szöveteket pusztítja.
