A Costes Group különösen érdekes pozícióból lát rá a jelenségre. A cégcsoport portfóliójába fine dining éttermek, bisztrók, casual koncepciók és tradicionális vendéglátóhelyek is tartoznak, így egyszerre több szegmens működését tudják összehasonlítani.
Tóth Gergellyel arról beszélgettünk, valóban nyer-e Budapest egy ilyen eseménnyel, miért lehetnek üresebbek a fine dining éttermek egy telt házas BL-döntő estéjén, és hogyan alakítja át egyetlen sportesemény egy teljes város fogyasztási ritmusát.
Valóban érezhető egy ekkora sportesemény hatása a vendéglátásban, vagy ezt sokszor túlmisztifikálják?
Érezhető, de korántsem egyenletesen, és korántsem mindenkinél. Az igazság az, hogy a vendéglátás egy esemény előtt általában mindig optimistább magánál az eseménynél. A narratíva sokszor hamar elválik a valóságtól.
Mi azért vagyunk különleges helyzetben, mert a Costes Group portfóliója egyszerre látja a fine dininget, a bisztrót, a casual étkezdét és a bárjellegű forgalmat. Ráadásul ma már tudatos méréssel analizáljuk is ezeket a különböző piacokat.
Mit látnak most a saját egységeikben?
Nagyon vegyes képet. Azokat az egységeket, ahol erős a lokális törzsközönség és kiesnek a turistaútvonalból, kifejezetten rosszul érintheti egy ilyen esemény. A helyiek ilyenkor inkább elutaznak vagy hosszú hétvégét szerveznek maguknak máshol, hogy elkerüljék a lezárásokat és a tömeget.
De az is látszik, hogy sokan egyszerűen kihasználják a helyzetet és kiadják a lakásukat. Megdöbbentő árakat látok most egyetlen éjszakára egy belvárosi apartmanért.
Ezzel szemben a turista-folyosón vagy az esemény körzetében működő helyek óriási hirtelen dömpinggel találkoznak, ami sokszor már a fizikai kapacitások határát feszegeti.
A BL-döntő inkább turistaforgalmat hoz, vagy a helyiek fogyasztási szokásait alakítja át?
Egyértelműen turistaforgalmat hoz. Legyünk őszinték, ezeket a jegyárakat nem a magyar közönségnek találták ki.
A lokális vendég ilyenkor inkább elutazik, tudja, hogy tele lesz a város, és nem akar tömegben mozogni a saját városában. A fine dining törzsvendég kimondottan kerüli az olyan hétvégéket, amikor Budapest „rendezvény üzemmódban” működik.
Ő nem a tömeg miatt jön hozzánk, hanem a figyelemért, az élményért.
Más típusú vendégek érkeznek ilyenkor Budapestre?
Nagyon mások. Egy átlagos turisztikai hétvégén a vendég várost nézni, kultúrát fogyasztani, étterembe menni érkezik. A gasztronómia önálló motiváció.
Egy sportesemény esetében viszont a meccs az elsődleges élmény, minden más csak ehhez kapcsolódik.
Nem simán több vendég van, más vendég van.
Más a fogyasztási ritmus, más az időzítés, mások az igények. Több a rövid tartózkodású utazó, több a szervezett csoport, és sokkal spontánabb a fogyasztás.
Mely szegmensek profitálnak leginkább egy ilyen hétvégéből?
A casual dining és bár szegmens egyértelműen jól tud működni ilyenkor. Aki sporteseményre érkezik, az nem többórás vacsorára vágyik, hanem gyorsabb, lazább fogyasztásra, egyszerűbb ételekre és jó hideg sörre.
A fine dining teljesen más logika szerint működik. Ott inkább az esemény előtti napok erősek, jönnek a VIP-vendégek, a szponzorok, a delegációk. Ezek a foglalások sokszor már hónapokkal korábban elkezdődnek.
Az elődöntők másnapján aztán jönnek a lemondások a vesztes csapatok oldaláról és a megerősítések a győztesekétől.
És maga a döntő napja?
Na, az a legérdekesebb.
Kívülről mindenki azt látja, hogy tele a város, belülről mi azt látjuk, hogy a vendégek a stadionban vannak.
Az esemény előtti egy-két nap nagyon erős tud lenni, a szombat viszont néhol kifejezetten gyenge foglaltságot hoz a fine diningban. Ilyenkor a stadion nyeri a versenyt a gasztronómiával szemben.
A külföldi sportturisták mennyire nyitottak a magyar gasztronómiára?
Nyitottabbak, mint gondolnánk, csak másképp kell megszólítani őket. Nem a Michelin-csillag hívja be őket, hanem a Google Maps, az Instagram vagy egy jól elhelyezett ajánlás.
Én magam is rendszeresen utazom sporteseményekre, és ilyenkor engem sem a presztízs érdekel elsősorban, hanem az autentikus élmény. Azokat a helyeket keresem, ahol akár angolul sincsenek kiírva a dolgok.
És azt is rendszeresen halljuk a vendégeinktől, hogy egy koncert vagy sportesemény miatt jártak először Budapesten, majd később visszatértek, hogy jobban felfedezzék a várost.
Ez az országimázs-hatás talán még fontosabb, mint maga az esemény.
Mennyire nehéz operatív oldalról kezelni egy ilyen hétvégét?
Nagyon.
Sokan azt gondolják, hogy ilyenkor egyszerűen csak több vendég érkezik. A valóságban inkább arról van szó, hogy sokkal több vendég érkezik egyszerre, rövid idő alatt, koncentráltan.
Ez a személyzet beosztásától kezdve a raktárkészleten át a logisztikáig mindent megterhel.
Ráadásul maga a város is rendezvény üzemmódban működik. Lezárások vannak, forgalomterelések, késő szállítmányok. Az operáció pontosságán olyan tényezők rontanak, amelyeket normál esetben rutinszerűen kezelünk.
Kiszámítható egy ilyen esemény?
Teljesen soha.
Van tapasztalatunk: Foci EB, Vizes VB, Forma–1, Red Bull Air Race. Mindegyikből sokat tanultunk. De minden esemény más.
Az egyik legnagyobb változó maga a döntő összetétele. Hogy ki játszik, az alapvetően meghatározza, milyen vendég érkezik, honnan, mennyi pénzzel és milyen fogyasztási szokásokkal. Egy angol–francia döntő teljesen más városképet hoz, mint egy német–spanyol.
Hosszú távon mit nyerhet Budapest egy ilyen eseménnyel?
Rendkívül sokat, ha jól használja ki a lehetőséget.
Minden ilyen esemény egyszerre showcase és stresszteszt. Ha a vendég jól eszik, jól alszik, és jó élményekkel megy haza, akkor Budapest bekerül a fejébe, mint olyan város, ahová érdemes visszatérni.
Ezt nem lehet egyetlen hétvége forgalmában mérni. A hosszú távú nyereség nem az aznapi bevételben van, hanem abban, hogy öt év múlva is visszajön-e ide az a vendég.
Budapest ma már túllépett az „olcsó desztináció” szerepen?
Szerintem igen.
Van Michelin-jelenlétünk, van bisztrókultúránk, vannak kiváló borvidékeink, van piackultúránk. Az elmúlt tíz évben Budapest gasztronómiai értelemben nagyon sokat fejlődött.
Persze a Covid után a világ mindenhol árérzékenyebb lett, de a külföldi vendég ma már nem csak azért jön ide, mert olcsóbb, mint Bécs vagy Prága.
Hanem mert van itt valami egyedi. És egy ilyen nemzetközi esemény pontosan arra ad lehetőséget, hogy ezt megmutassuk és hogy ezt a megítélést tovább javítsuk.
Mi lepné meg legjobban az embereket abból, amit ilyenkor a háttérben látnak?
Talán az, hogy miközben kívülről mindenki ünneplést lát, a háttérben óriási fizikai és mentális munka zajlik. Miközben a város ünnepel, a vendéglátósok dolgoznak. Fájó lábakkal tizenpár órás műszakok, sokszor ebédszünet nélkül, de mégis mosolyogva. Ugyanolyan mentális kitartással, mint a pályán lévő játékosok. Ez a szakma így működik, és mi büszkék vagyunk rá.
Olvasd el ezt is!
