A piac hűlésének jele, hogy mind több eladó kényszerül menet közben lejjebb vinni az árat.
„A csökkentés átlagos mértéke 7–10 százalék körül mozgott, és érdemben nem nőtt – nem mélyebb engedményekről van tehát szó, hanem arról, hogy egyre több eladónak kell egyáltalán engednie” – mondta Szegő Péter, a Duna House vezető elemzője. A vevők így fokozatosan visszanyerik az alkupozíciójukat, és a túlárazott lakások egyre nehezebben kelnek el a meghirdetett áron.
A megkötött adásvételek árszintje viszont egyelőre tartja magát: a lakások négyzetméterára az év eleje óta összességében 5–6 százalékkal emelkedett, a növekedés nagy része azonban már a tél végén végbement. A tavaszi hónapokban a drágulás üteme megtorpant, és csak májusban kapott újabb enyhe lendületet. Piaci szintű árcsökkenésről tehát nincs szó, a korábbi évek dinamikus áremelkedése viszont egyértelműen kifulladóban van.
A lassulás nem egyformán érinti a piacot. A téglaépítésű lakások ára tavasszal is emelkedett, a panellakásoké viszont májusra lapossá vált, helyenként minimálisan csökkent is. Vagyis ahol egyáltalán mérhető némi árcsökkenés, az jellemzően a panel szegmensben jelentkezik, nem a piac egészében. Ezzel párhuzamosan az eladásig eltelt idő is hosszabbodott kissé, ami szintén a kereslet óvatosabbá válására utal.
Ezek a jelek összességében klasszikus piaci lassulásra utalnak: a kereslet óvatosabb lett, a vevőknek nagyobb a mozgásterük, az eladóknak pedig egyre fontosabb a reális árazás. Aki túlárazva hirdet, az sokkal hosszabb értékesítési idővel és menet közbeni árcsökkentéssel számolhat. Hogy a tavaszi lassulásból tartós korrekció lesz-e, azt a következő hónapok adatai döntik el – elsősorban az, hogy az árcsökkentések aránya tovább emelkedik-e.
Olvasd el ezt is!
