Nyomás alatt a forint
A világ valutáinak nagy részéhez képest a forint leértékelődött az elmúlt egy év során. Csak a 80 százalékos infláció sújtotta Törökország, az éhínséggel küzdő Szíria, Belorusz, Sri Lanka, Laosz és Ghána nemzeti valutája teljesített rosszabbul. Eközben az euró 15, az amerikai dollár bő 30 százalékkal ér többet a forinthoz képest.
Ha valaki csak lekötés nélkül a devizaszámlán, vagy akár otthon, egy befőttes üvegben tartott belőlük, forintban számolva a sokszorosát kereste, mint a „szuper állampapír” 5 százalékos hozama. Vagy legalább a pénz értéke lépést tartott az árak emelkedésével. Hiszen nemcsak a külföldi nyaralás, de – raktárkészlettől függően fél vagy egy év alatt – az importtermékek is átárazódnak a boltok polcain.
A 70:30 szabály
Tegyük hát a családi kassza egy részét devizába! Hogy pontosan mennyit, az jelentős mértékben a kockázatos és a kevésbé rizikós befektetések arányától függ, ugyanis a tőzsdei részvényeknél és a kötvényeknél más és más az optimális devizaarány. A kockázat megítélése pedig döntően az életkoron múlik.
Nézzük, hogyan számolnak a gazdagok. „Alapszabályként 100, mínusz az életkor, átlagos esetben a pénz ekkora hányadát érdemes a tőzsdén tartani, aminek a 70 százaléka nyugodtan lehet külföldi devizában” – mutat rá a külföldi részvényekben rejlő nagyobb potenciálra Somlai László, az Erste Bank vagyonos ügyfeleire szakosodott részlegének vezetője. A portfólió kötvényrészében viszont épp fordítva van: elég 30 százaléknyi eurós, dolláros vagy más nemzeti valutában forgó papír.
Euró mellé dollár
Egyébként a bankárok szerint nem is igazi diverzifikáció az euró, mert Magyarország és az Európai Unió rengeteg szálon kapcsolódik egymáshoz – így a gazdasági trendek is jobbára együtt mozognak. Ezért a hosszú távú megtakarítások devizában fekvő hányadát érdemes mondjuk fele-fele arányban megosztani az euró és az amerikai dollár közt.
Persze sok függ a személyes életpályától is: ha valaki például Ausztriában dolgozik, a forinthányadot euróval, ha Londonban él, angol fonttal érdemes helyettesíteni. Neki ugyanis az euró lesz a „hazai valuta”, a deviza pedig dollár, svájci frank – vagy akár forint.
Rövid távon játszik a font és a frank is
A 10-20 százalékos devizahányadot a magyarországi vagyonkezelők jelentős része mindenki számára szükséges minimumként nevezi meg. Az Aegon Alapkezelő szakemberei szerint éppen a hazai és az uniós gazdaságok összefonódása indokol legalább 10 százaléknyi euróbefektetést, a közelgő globális recesszió pedig további 5 százaléknyi dollárbefektetést. A CIB Banknál a vagyonosabb ügyfelek szegmensében általános az egyharmados devizaarány. Náluk az euró és a dollár mellett a biztonságos svájci frank és angol font is helyet kap – taktikai megfontolások miatt.
A K&H Bank szakértői szerint az óvatos befektetőknél 20-30 százalékos, míg a dinamikusaknál akár 50-60 százalékos arány is indokolt lehet. Amit érdemes szép fokozatosan, több lépcsőben elnyújtva felépíteni. Ezzel ugyanis csökkenthetjük a devizaárfolyamok ingadozásából fakadó kockázatokat. Év közben 385-395 forint közti eurót és 380 forintos dollárt jósolnak, év végére jó esetben 365-380, illetve a dollár esetén 340 forintos kurzusról szólnak a prognózisok.
