Világszerte évente 9 millió tonna, láthatatlannak nevezett, jellemzően kisméretű e-hulladék végzi a kukákban. Ezek az anyagok szennyezik a környezetet, az elmaradó újrahasznosításuk pedig gazdasági károkat okoz.
Az elektromos cigarettáktól kezdve a kábeleken át a legkülönfélébb háztartási cikkekig rengeteg olyan e-hulladékot termelünk, amivel nem kezdünk semmit, csak kidobjuk. A helyzet globálisan is egyre súlyosabb
Fotó: Hans Ripa/Unsplash
A fogyasztók nagyon gyakran nem veszik észre, hogy egyes tárgyak elektronikát tartalmaznak, és ezért ezek a kidobott holmik nem a megfelelő helyre kerülnek, ami veszteséget jelent
– hangsúlyoztaMagdalena Charytanowicz, a WEEE, azaz az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival foglalkozó nonprofit szervezet vezetője.
Számszerűsítette is a veszteséget, ami nagyjából 9,5 milliárd dollárnyi nyersanyag – elsősorban vas, réz és arany – volt csak 2019-ben.
Szemléltetve a krízist: a tavaly kidobott, réztartalmú kábelekkel 107-szer körbetekerhetnénk a Földet. Miközben a megújuló energiaforrások, az elektromos meghajtású és más járművek szempontjából fontos réz iránti kereslet várhatóan az egekbe szökik ebben az évtizedben.
Akkor mit tegyünk ellene?
Európa viszonylag sikeresnek mondható, kontinensünkön számos törvény létezik, ami előírja a gyártóknak, hogy kezeljék az általuk termelt hulladékot. Fogyasztóként pedig figyelni kell a WEEE-címkével rendelkező termékeket, azokat ne a kukába, hanem a kijelölt begyűjtőhelyre szállítsuk el és rakjuk le. Igaz – úgy, mint a szelektív hulladékgyűjtésben – ezen a téren is van hova feljődnünk, ugyanis az e-hulladék begyűjtési aránya világszerte mindössze 17 százalék.
