Egy kilogramm tengeri uborkáért akár 1 millió forintot is elkérhetnek az orvvadászok. A kihalófélben lévő állatfaj eltűnése óriási károkat okozhat az óceánok ökoszisztémájában.
Mióta világ a világ, az emberek megoldásokat keresnek az állatvilágból a hétköznapi gondjaikra, legyen szó akár vágyfokozásról, orvoslásról vagy kulináris élményekről. A növekvő igények miatt tavaly levadászták az utolsó szumátrai orrszarvút Malajziában, de kihalás szélén van már a tobzoska, az aranyos sármány, a piszeorrú majom, és a tarka varánusz is. A listára újabb állat került fel, a tengeri uborkák túlhalászása ért el kritikus szinteket.
Az óceán porszívója
A nevéhez hűen a kedvelt zöldségre hasonlító, tüskésbőrű, puha, csőszerű tengeri uborkák létfontosságú szerepet játszanak a vízi ökoszisztémában. Táplálkozásuk során számos anyagot hasznosítanak újra, segítik a nitrogén, az ammónia és a kalcium-karbonát kiválasztását, melyek a korallzátonyok legfontosabb alkotóelemei, emellett csökkentik az óceánok savasodását.
Óriási kereslet van rájuk Kínában és Délkelet-Ázsiában, ahol évszázadok óta kedvelt, különleges élelmiszerként tekintenek rájuk, de az orvoslásban is hasznosítják őket, illetve jellegzetes alakja miatt, afrodiziákumként is népszerű, főleg a férfiak körében. A vágykeltő hatása egyébként vitatott.
40 évvel ezelőtt egy kilót 50 fontért lehetett eladni, ez napjainkra 200 fontra emelkedett átlagosan, viszont a ritkább fajok kilója akár 2500 fontért is elkelhet.
Hol tilos, hol nem
A Srí Lanka és India között elterülő Palk Bay- és Mannar-öbölben az illegális halászat olyan méreteket öltött, hogy már nemcsak az állatok élete, hanem a belőlük tisztességesen élő, generációk óta ezzel foglalkozó családok élete is veszélybe került. A 31 éves Sri Lanka-i Anthony Vigrado a Guardian-nek elmondta, hogy közel 10 ezer helyi lakos élt évtizedeken át a tengeri uborkák halászatából, viszont az utóbbi időben rengeteg orvhalász lepte el az öblöket. A nyerészkedők mit sem törődve pusztítják az élővilágot és a helyiek felszereléseit, a kilátástalanság miatt Anthony Vigrado számos barátja öngyilkosságba menekült. A túlhalászás következtében a legdrágább fajok populációjának 60 százaléka eltűnt.
Míg Indiában 2001. óta tilos az állatokkal való kereskedés, addig Srí Lankán ez nincs korlátozva. A bűnözők bevett szokása, hogy többszáz kiló uborkát lehalásznak Indiában, majd átcsempészik Srí Lankára, onnan pedig gond nélkül tovább értékesíthetik. Tavaly például az indiai hatóságok 3 emberre csaptak le, akiknél 1000 kilogramm uborka volt 500 ezer font (207 millió forint) értékben, és ez nem egyedi eset.
Mivel a hivatalos szervek egyre jobban ellenőrzik az említett öblöket, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb üzlet is van a tengeri állatkában, ezért más területeket is célba vettek a bűnözők. Mexikóban, a tanzániai és zanzibári kereskedőknél emberéleteket követelő összecsapások robbantak ki, amelyekbe a rettegett japán bűnözői csapat, a jakuza is beszállt.
Mit lehetne tenni?
A szakemberek szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Srí Lanka és India összehangolt erővel és új törvényekkel lépne fel a szervezett bűnözés ellen. Meg kell értetni a bűnözőkkel, hogy saját maguk alatt vágják a fát, mert ha eltűnik a nemes jószág, akkor visszafordíthatatlan pusztítás kezdődik az élővilágban.
A helyi hatóságok 2020 februárjában az indiai Lakshadweep-ben létrehozták a világ első természetvédelmi területét a tengeri uborkák számára, emellett orvhalász elleni bázisokat alapítottak a szigeteken. A Központi Nyomozó Iroda segítségével megalakult a Lakshadweep Tengeriuborka-védelmi Munkacsoport is.
