A kutatás arra is rávilágított, hogy lakosságarányosan a gazdagabb városok nagyobb mennyiségben pumpálnak üvegházhatású gázokat a légkörbe, mint a fejlődő országok agglomerációi.
A Frontiers 53 ország 167 városát vizsgálta. A 25 legszennyezőbb város Moszkva és Tokió kivételével mind a Kínai Népköztárság területén található. A tanulmányban egyesült államokbeli, indiai és európai országok is górcső alá kerültek.
A kutatás társszerzője, Shaoqing Chen szerint a tanulmányuk remekül tükrözi a városok szerepét a klímaváltozás elleni harcban. Ahogy fogalmazott, ha egy város nem teszi meg a kellő óvintézkedéseket, akkor hamarosan érezni fogja a klímaváltozás hatásait. A szakember azt is hozzátette, hogy vannak buktatói a kutatásuknak, ugyanis egyes városok 2005-ös adatokkal is szolgálni tudtak, míg másoknál kisebb volt a vizsgált adatforrás. Ráadásul a városok sok esetben eltérő módszertant alkalmaznak a károsanyag-kibocsátásuk mérésére.
Klímacélok és társadalmi jellemzők
A vizsgált városok közül csupán 68 tűzött ki maga elé klímavédelmi célokat az elmúlt években. 42 város követte nyomon az intézkedések hatását. Sajnos csupán 30 városban tapasztaltak valós csökkenést a károsanyag-kibocsátásban. A fejlődést elérő városok többnyire az USA-ból és Európából kerültek ki.
A kutatás a tudósok egy korábbi feltevését is igazolta. A nagy szennyezők, így a kínai városok általában termelő, összeszerelő folyamatokra épülnek, míg az európai és amerikai városokra inkább a fogyasztói beállítottság jellemző. Persze ez is egy fejlődési folyamat, hiszen néhány éve, évtizede Európa és Észak-Amerika is ugyanolyan helyzetben volt, mint most Kína. A kommunista állam előbb-utóbb eléri a fejlettebb országok szintjét, majd csatlakozik hozzájuk India és végül az Afrikai kontinens is. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra.
Az bizakodásra adhat okot, hogy az európai és egyesült államokbeli városok már úgy tudnak terjeszkedni, hogy közben nem növelik az ökológiai lábnyomukat.
