Számtalanszor szóba kerül – megjegyezzük, hogy nem alaptalanul – a kérdés, miért is kell közvetlen vagy közvetett módon támogatnia az államnak az elektromos autók vásárlását, illetve ezáltal azok terjedését, miért nem bízzuk az egészet a piacgazdaság, azaz a kereslet-kínálat mechanizmusaira? Összegyűjtöttük a válaszokat.


A legelső ellenérv az állami szubvencióval kapcsolatban, hogy miért kell adófizetői pénzből támogatni az elektromos autókat, amikor azok vásárlása korábban csak egy szűkebb, vagyonosabb réteg kiváltsága volt. A játék megváltozott. A használt változatok, illetve az egyre elérhetőbb árú elektromos autók kínálatának köszönhetően egyre szélesebb körben válik elérhetővé az e-autózás. Itt zárójelesen megjegyezzük, hogy számos tanulmány, előrejelzés szerint az elektromos autók ára 2025 és 2030 között paritásban lesz a hasonló kategóriában versenyző hagyományos belsőégésű autókéval, de erre később visszatérünk.

Induljunk az alapoktól!

Az autógyárak már évtizedek óta szinte ugyanazt az alaptechnológiát, a benzin és gázolaj meghajtású belsőégésű motor használják a gépjárműgyártásban. Eddig a kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatok a belsőégésű motor technológia tökéletesítéséről, a hatékonyságnövelésről és a kibocsátáscsökkenésről szóltak, amit elsősorban a folyamatosan változó és szigorodó jogszabályi feltételrendszernek való megfelelés motivált. Erre jó példa egyebek között az EURO motorjelölések bevezetése vagy a hengerűrtartalom versus teljesítmény adóztatásának kérdése is.

Az autógyártók a működésüket erre az alaptechnológiaára optimalizálták, erre hoztak létre számtalan gyártósort, erre kalkulálták a megtérülési számokat, mutatókat, erre alapozva termeltek jelentős profitot. Amíg egy adott technológiára épülő történő gyártás nem éri el a megfelelő szintű méretgazdaságosságot, átmenetileg veszteséges is lehet. Minden technológiának, terméknek van egy életciklusa, az életcikluson belül a szakaszok hosszát, időintervallumát számos tényező, például alapanyagok elérhetősége, a jogszabályi környezet, a versengő technológiák terjedése befolyásolja.

Fotó:123RF

Új kor, új követelmények

Sokan azt hiszik, hogy a piacgazdaság keresleti-kínálati függvénye majd meghatározza, hogy melyik technológia életképes (vagy sem). Emlékezzünk, a 19. század végén már létezett az elektromos meghajtás, Henry Ford felesége már akkor is elektromos autóval járt. Az elektromos meghajtás pályafutásának annak magas ára, illetve Henry Ford olcsó T-modellje vetett véget. Akkor valóban a piacgazdaság mechanizmusai működtek. De hol volt még akkor a környezet és egészségvédelem, a fenntartható fejlődés, az élhető városok? Sehol.

A környezetvédelem, a kibocsátási szintek csökkentése, a Föld és annak lakosai, az emberiség egészségvédelme nem várhat a tisztán piacgazdasági megoldásra, ebben az esetben beavatkozás szükséges. Ahogy beavatkozás szükséges például egyes kemikáliák, mérgező anyagok betiltása esetében is. Egy dolgot márt biztosan állíthatunk a témába vágó tanulmányok alapján. Az elektromos autók terjedésre hozzájárul a légszennyezettség, kiváltképpen városi környezetben, illetve a kibocsátási értékek csökkenéséhez. Hozzájárul –elsősorban a városi– lakosság egészségvédelméhez, csökkenti a légzőszervi és egyéb betegségek kialakulásának esélyét, végeredményben enyhíti az egészségügyi ellátórendszere nehezedő nyomást.

Azt sem szabad vitatni természetesen, hogy az elektromos autók önmagukban nem fogják megoldani a globális környezet és egészségvédelmi problémákat, de a megoldás szerves részét képezik. A szabályozói intervenciók szükségesek, ezek nélkül nem számíthatnánk egyhamar változásra. Leegyszerűsítve: állami szerepvállalás nélkül nem lenne változás kínálati oldalon az előbb felsorolt érvek miatt. Ez magával rántaná a keresletet is, hiszen, ha nincs a kínálati oldalon megjelenő környezetkímélő, jelen esetben elektromos közlekedési eszköz, mint alternatíva, akkor hiába szeretnének az emberek környezettudatos módon közlekedni, mindezt nem tehetik meg. Nem kell messzire menni, ha szabályozói kérdésköröket feszegetünk, az Euro motorbesorolás meghatározása is elsősorban ezt a célt tűzte ki, de kevésnek bizonyult annak elérésére. A másik hasonló, de annál szigorúbb, változásokkal kecsegető mérföldkő az átlagos flottaszintű károsanyag kibocsátási értékek 2020-től érvényes szigorítása.

Fotó:123RF

Miért pont az e-autókat támogatják az államok?

Miért kellett pontot tenni annak a vitának a végére, hogy melyik meghajtást támogatjuk nagyobb összeggel? Miért nem fér meg egymás mellett azonos súllyal több technológia, jelen esetben a tisztán elektromos és a hidrogén a meghajtás? Igen, dönteni kellett. Az elektromos meghajtás jelentősebb támogatása mellett döntött az EU és az egyes nemzetállamok is. Gondoljunk bele, mi lenne, ha egyszerre támogatnánk a két meghajtási megoldást ugyanannyi pénzzel, egy adott büdzséből? Aprózódjanak el a kutatás-fejlesztési költségvetési pénzek? Párhuzamosan építsünk ki hidrogénkutak és elektromos autó töltőoszlopok ezreit? Nem, a kettő együtt, azonos arányban nem megy. Viszont szeretnénk leszögezni, hogy a hidrogén meghajtást sem szabad elvetni. A személyautók esetében, kiváltképpen a városi kisméretű autóknál jelenleg nem alternatíva, de a nehézgépjárművek vagy a buszok esetében az lehet a jövőben.

A kritikus tömeg

Visszatérve az e-autók gyártásához. A kritikus gyártási volumen elérése az egyik legfontosabb mérföldkő. Nagyon egyszerű, minél többet gyártanak egy adott termékből, annál olcsóbbá válik a gyártási folyamat az optimalizálások, illetve a szükséges alapanyagok, alkatrészek miatt is. Mi a legjobb példa? A lítium akkumulátorok. 2010 és 2019 között 1100 dollár/kWh-ról mindösszesen 156 dollár/kWh-ra esett a lítium akkumulátorok gyártási költsége. A folyamat töretlennek látszik, 2018 és 2019 között újabb 13 százalékkal csökkent az elektromos autók meghajtását biztosító akkumulátorok gyártási költsége. 2023-ra már 100 dollár/ kWh alá is beeshet a Green Car Reports szerint. Tehát évről-évre egyre olcsóbban lehet előállítani a legdrágább alkatrészt, illetve értékesíteni elektromos autót. Az más kérdés, hogy az autógyártók ebből mennyit engednek át a vásárlóknak. A különböző dotációk hozzájárulnak az innovációs tevékenységek felgyorsuláshoz, iparágakon belül fejlesztések elindításához.

Fotó:123RF

A támogatás két útja

Az állami támogatási formák a világ legnagyobb autópiacain megtalálhatóak. Ezzel érzékeltetni szeretnénk, hogy nem EU-specifikus lázálomról beszélünk. Az állami támogatás direkt és indirekt módon történhet. A közvetlen támogatások közé tartozik az egyösszegű dotáció vásárlás esetén, adókedvezmények, útdíj alóli mentesség stb. De a gyártóknak biztosított adókedvezmények, fejlesztési támogatások is ide tartoznak. Közvetett támogatásnak számít, ha az állam például az infrastruktúrát fejleszti, jelen esetben e-töltőinfrastruktúrát épít. Jogszabályban előírja, hogy például bevásárlóközpontoknak meghatározott számú parkolóhelyenként elektromos töltőállomást kell létesíteniük, ahogyan Magyarországon is. De szintén ide tartozik a hagyományos belsőégésű motorral szerelt autók kitiltása a belvárosból, egyes területekről. Számos országban és városban látunk erre példát.

Fontos kiemelni, hogy a támogatási struktúra kialakításának konzisztensek kell lennie a többi kormányzati politikával, összhangban az adott ország energiamixének (az energiatermelés és a felhasználás arányai) meghatározásával. Hiszen nem elegendő a zöld rendszámos autók darabszámának növelése, ugyanilyen fontos az elérhető árú, illetve folyamatosan rendelkezésre álló környezetbarát áram biztosítása is.

Ha az olajiparnak lehet, akkor az e-autóknak is lehessen!

A vitában viszonylag kevés szó esik az olajiparról, illetve annak támogatásáról. Azt nem lehet elvitatni, hogy a gazdaságunk gerincét az olajra, olajiparra épülő tevékenységek, mint például az ipari termelés, a közlekedés, a szállítmányozás stb. adják. Amiről viszont még kevesebb szó esik, az nem más, mint az olajipar támogatása. Jelentős kedvezményekben részesülnek az olajipari cégek különböző befektetési és kutatási jogcímeken a világ számos részén. Egyes országok a „fekete aranynak" köszönhetik gazdasági és társadalmi felemelkedésüket. Norvégiát külön kiemelném. Norvégia nem lehetne a jóléti társadalom tankönyvi mintapéldája, illetve az elektromos autózás „európai szülőhazája" a kőolaj és földgázkészletei nélkül. Viszont tisztán látszik az is, hogy a megfelelő koncepció, olajmenedzsment nélkül egy ország könnyedén Venezuela sorsára is juthat. Külön öröm, hogy Norvégia élen jár az autók elterjesztésében, illetve az olajból befolyó súlyos milliárdokat a társadalomra, illetve új technológiák terjesztésére fordítja. Tehát ha még mindig támogatjuk az olajipart is, akkor az alternatív meghajtásrendszereket, az elektromos autózás térnyerésének támogatását miért ne kérnénk jogosan?

The Conversation

Friss

Fotó: Shutterstock

A Mol nem hagyja annyiban a Hernádi Zsoltot elmarasztaló horvát ítéletet

A Mol-csoport csalódottságának adott hangot az ítélet kapcsán. Álláspontjuk szerint a legfelsőbb bíróság annak ellenére hagyta helyben a Zágráb megyei bíróság elsőfokú elmarasztaló ítéletét, hogy korábban mind a magyar hatóságok, mind pedig a horvát kormány által kezdeményezett nemzetközi választottbírósági eljárás azt állapította meg, hogy sem a Mol, sem annak tisztségviselői nem követtek el bűncselekményt.

TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS
Fotó: Shutterstock

Szálka a vásárlók szemében a faáruk drágulása, lépett a versenyhivatal

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) gyorsított ágazati vizsgálatot indított a fa építőanyagok hazai piacán is, hogy megfelelően feltárhassa a drasztikus építőipari drágulás mögött húzódó piaci folyamatokat. A vizsgálat a Nébih ellenőrzéseivel összehangolt helyszíni kutatásokkal indult, a GVH vizsgálói több piaci szereplőnél is megjelentek.

TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS
Fotó: Shutterstock

Horvátországban jogerőre emelkedett a Mol-vezér börtönbüntetése

A horvát legfelsőbb bíróság megerősítette a Zágráb megyei bíróság elsőfokú elmarasztaló ítéletét Ivo Sanader volt horvát kormányfő és Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója egyesített perében - közölte a Jutarnji List című horvát napilap. A nemzetközi választottbíróság szerint viszont Horvátország nem tudta bizonyítani, hogy a Mol (vagy Hernádi Zsolt) megvesztegette volna Sanadert.

TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS

Ne hagyd ki!