Befelé forduló csendes, kifelé forduló, harsány főnök. Szerinted melyikük a sikeresebb?
Karl Moore, a kanadai McGill Egyetem professzora nemrégiben két tanulmányt is írt a különböző személyiségtípusok érvényesülési lehetőségeiről az üzleti életben. A professzor arra a következtetésre jutott, hogy a társadalom 40 százaléka introvertált, a másik 40 százaléka extrovertált, míg a maradék 20 százalék mindkét típus jellemzőit magában hordozza.
Vezetőnek születni kell?
Egy másik tanulmány arra világított rá, hogy az extrovertáltaknak 25 százalékkal nagyobb esélyük van magas keresetű pozíciók betöltésére, de lehetnek kivételek. A személyiség meghatározó jegyei leginkább a korai években alakulnak ki, viszont a magasabb pozíciók önbizalmat adnak az embereknek, így az introvertáltabbak is egyre jobban kinyílhatnak az évek során.
Rengeteget számít a gyerekkor is. A magas pozíciókat betöltő emberek gyermekei nagyobb valószínűséggel lesznek extrovertáltak, hiszen a kedvezőbb körülmények a neveltetés során kiszűrhetik azokat a stressz-faktorokat, melyek alááshatnák a gyerekek önbizalmát. Aztán ez szépen végigkíséri a pályafutásukat: a nagyobb önbizalommal megáldott emberek komolyabb pozíciókat fognak megpályázni, valamint hinni fognak abban, hogy az erőfeszítéseiket jutalmazni fogják. A negatívabb önképpel rendelkezők sokszor azt érezhetik, hogy nem éri meg túl keményen próbálkozni.
Azért a helyzet nem ennyire fekete és fehér. Egy 2017-es tanulmány rámutatott arra is, hogy a vezérigazgatói pozícióban lévő introvertáltak nagyobb valószínűséggel múlják felül a vezetőségi testület és a befektetők által támasztott elvárásokat, mint az extrovertáltak.
Az arany középút
Az ambivertáltak azok, akik esetében a személyiségjegyek keverednek. Úgy képzeljük el ezeket az embereket, hogy megvan a hallgatásra és megértésre való képességük, könnyebben térképezik fel az igényeket, emellett viszont annyira energikusak, hogy amit csak lehet, megvalósítanak. Tökéletesek például sales munkákra, illetve vezetőknek is. Karl Moore szerint a vezetőknek bizonyos helyzetekben ambivertálttá kell válniuk: az introvertáltaknak lelkesedést kell mutatniuk, ha megköveteli a helyzet, mennydörgő beszédet kell tartaniuk, az extrovertáltaknak pedig alkalom adtán be kell fogniuk a szájukat és hallgatni a csapatukra.
Mindkét személyiségtípus szélsőségei negatívan hathatnak az üzletre. Egy túlságosan befelé forduló vezető távolinak, érdektelennek tűnhet, illetve hiányozhat belőle az inspirálás képessége. Míg egy extrém módon nyitott ember, akit a menedzserek sem tudnak megzabolázni, teljesen maga alá gyűrheti a vállalkozást. Egy cég vezetése hatalmas önbizalmat igényel, de ne feledjük, egy ember nem nyerhet háborút, sok esetben a vezetőtársak szakértelmére lesz szüksége a vezérigazgatónak.
Kevesebb Henry Ford, több Sigmund Freud
Van az a „vicc", hogy honnan tudod, hogy valaki vegán? Ne aggódj, perceken belül elmondja magától. Sajnos az emberek homlokára nincs ráírva a személyiség típusuk, és bár vannak, akikről lerí, hogy melyik csoportba tartoznak, a menedzsereknek sokszor nehéz dolguk van. Pedig ahhoz, hogy megfelelően vezethessék a csapatukat, tudniuk kell, hogyan kezeljék a kollégáikat. Egy meetingen például elképzelhető, hogy az introvertáltakat elnyomják a nyitottabb társaik, ami negatívan hathat a csapatmorálra. Éppen ezért irányított, szakmai kérdésekkel próbáljuk meg bevonni őket, de az is egy járható út, ha írásos javaslatokat tesznek a meeting alatt.
Összefoglalva: nincs kőbe vésve semmi, természetesen vannak jellegzetességei a személyiségeknek, de introvertáltak is lehetnek ugyanúgy vezérigazgatók, ahogy extrovertáltak alkalmazottak. A menedzsereknek pedig meg kell tanulniuk mindenkivel úgy bánni, ahogy az a személyiségének a legmegfelelőbb. Ez sok beszélgetést és odafigyelést igényel, de meg fog térülni.
