A fogyasztóiár-index a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri. A megfigyelésre előzetesen kiválasztott termékek és szolgáltatások árát összeírók gyűjtik az üzletekben minden hónapban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) podcast-adásából.

Most akkor infláció vagy fogasztóiár-index?

A gyakrabban emlegetett infláció kifejezés és a fogyasztóiár-index hasonló fogalmak, ám előbbi egy tágabb közgazdasági meghatározás, amely például azt sem határozza meg, hogy minek az árváltozását kell figyelembe venni. Ennek az elméleti fogalomnak pedig a fogyasztóiár-index ad egy gyakorlatban is alkalmazható, a statisztika által mérhető értelmezést.

A fogyasztóiár-index az infláció mérőeszköze

– mondta Quittner Péter, a KSH munkatársa a podcastban.

Így gyűjtik az adatokat

Több mint száz összeíró minden hónapban előre meghatározott napokon járja a kijelölt, hozzávetőleg 11 ezer összeíróhelyet (hiper- és szupermarketeket, kisboltokat, továbbá böngésznek a webshopok kínálatából és felkeresnek egyéni vállalkozókat is). Az üzletekben felírják az előre meghatározott termékek és szolgáltatások árát. Az összeírók mindig pontosan ugyanazon termékek árát jegyzik fel, hogy összehasonlítható legyen az árváltozás.

Mivel lehetetlen az országban kapható valamennyi termék és szolgáltatás árát megfigyelni, ezért 2020-ban 975 darab úgynevezett „reprezentáns" árát írták össze. A megfigyelt termékeket és szolgáltatásokat minden év végén felülvizsgálják; elhagynak reprezentánsokat vagy beemelnek újakat.

2020-ban például a rizs- és zabital került be a megfigyelt termékek körébe.

Miért gondoljuk azt, hogy a számok tévesek?

• Az érzékelt és a mért árváltozás közötti eltérés legfőbb oka az lehet, hogy a statisztikai hivatalok olyan fogyasztói kosárral számolnak, amely minden háztartás átlagos fogyasztását igyekszik figyelembe venni, az egyének, az egyes háztartások fogyasztása ugyanakkor eltér ettől.
• Az emberek emlékei is befolyásolják az áremelkedés általuk becsült értékét. Ennek oka, hogy a rendszeresen, illetve a gyakrabban vásárolt termékek áremelkedésére jobban emlékszünk, mint azokéra, amiket csak ritkán vásárolunk.
• A harmadik ok, amely magyarázza a tényleges és vélt árváltozás közti különbséget, az egy újabb pszichológiai tényező: emlékeinkben tovább élnek a negatív tapasztalatok, így az áremelkedés is. Emiatt arra jobban emlékezünk, mint az árcsökkenésre vagy az árak változatlanságára.

Tavaly drágultak az élelmiszerek, ám az üzemanyagok ára csökkent. Míg előbbire sokan emlékeznek, addig utóbbira kevesebben

– mondta Quittner Péter.