Egyes ágazatok munkavállalókért kiáltanak, de a munkavállalók úgy gondolják, máshol jobban boldogulnak. Helyzetkép az Egyesült Államokról.
Az elmúlt években a munkavállalók rekordszámban mondtak fel munkahelyükről. Egyesek pályát módosítottak, mások a gyorsabb előrelépés érdekében munkahelyet váltottak, és néhányan teljesen kiléptek a munkaerőpiacról. Az Egyesült Államokban a Munkaügyi Statisztikai Hivatal 2022. augusztusi adatai szerint a munkaerőhiány leginkább a vendéglátásban és a szolgáltatóiparban mutatkozik meg. A szakértők szerint ez nem azért van, mert az emberek nem akarnak dolgozni. Csak jobb munkát akarnak; magasabb fizetést, jobb körülményeket. A világjárvány okozta munkaerő-piaci felfordulás lehetővé tette, hogy a munkavállalók jobb munkahelyre váltsanak − és ha a súlyosan érintett ágazatok vissza akarják kapni a munkavállalóikat, meg kell találniuk a módját annak, hogy vonzóbbá tegyék magukat.
Miért betöltetlenek ezek a munkahelyek?
Az adatok azt mutatják, hogy már régóta nehéz szolgáltatóipari dolgozónak lenni. 2020-ban például a teljes munkaidőben dolgozó amerikai élelmiszerpultosok átlagosan 23 960 dollárt (megközelítőleg 10 millió forint) kerestek évente, ami egy négyfős háztartás esetében nem érte el a szegénységi küszöböt. A heti munkaórák ritkán voltak garantáltak, ami megnehezítette a pénzügyi tervezést.
Mindez részben magyarázatot ad arra, hogy a szolgáltatóipari ágazatokban hosszú ideje magas a lemorzsolódási ráta. Az éves átlagos foglalkoztatottság százalékában kifejezett kilépési arány 2017-ben a kiskereskedelmi dolgozók esetében 53,8%, a szálláshely-szolgáltatásban és vendéglátásban dolgozók esetében 72,4%, a feldolgozóipari munkakörökben dolgozók esetében pedig 30,6% volt.
Milyen nehézségekkel küzdöttek a szektor munkavállalói?
Már a járvány előtt is nehéz volt felszolgálónak lenni, a járvány idején azonban sokaknak egyenesen nyomorúságossá vált. Azok a kiskereskedők, akik nyitva maradtak, az ellátási lánc megszakadásával, valamint a vásárlói kereslet kiugrásával és visszaesésével szembesültek. A kevesebb alkalmazottnak több órát kellett dolgoznia, és a megnövekedett túlórák hozzájárultak a kiégéshez. Megszaporodtak a munkavállalókkal szembeni visszaélések esetei és a durva vásárlókról szóló jelentések, és csak kevesen emelték a béreket vagy kínáltak veszélyességi pótlékot.
Az üzleti élet számos formája átköltözött az internetre a járvány alatt, de a vendéglátóiparban nagyon nehéz egy virtuális dolgozóval helyettesíteni mondjuk egy szállodai recepcióst. A koronavírus által leginkább veszélyeztetett munkavállalók közé tartoztak azok, akik a szolgáltatások frontvonalában dolgoznak. A világjárvány első évében az Egyesült Államokban elhunytak 68%-a kiskereskedelmi és szolgáltatóipari dolgozó volt.
Az elmúlt két év során a lemorzsolódási arányok megugrottak: 2021-ben a kiskereskedelmi dolgozók 64,6%-a, a szálláshely- és vendéglátóipari dolgozók 86,3%-a, a feldolgozóipari dolgozóknak pedig 40%-a mondott fel. Bár a biztonság − és a nyomor − vezető tényezők voltak, nem ezek voltak a kilépés egyetlen okai. Az emberek stabilitásra vágynak, ami egy alacsony bérű munkahelyen nehezen elérhető. Egy 2019-es tanulmány szerint a minimálbéres állásokban a fluktuáció aránya több mint kétszerese az amerikai országos átlagnak.
Van még egy ok, amiért sokan kilépnek: mert megtehetik. A munkaerőhiány miatt sok vállalat ki van szolgáltatva, így a munkavállalók számára könnyebbé vált, hogy elhagyjanak egy állást, és újat kapjanak, ami még kevésbé ösztönzi az embereket arra, hogy visszatérjenek a számukra nemkívánatosnak tartott munkahelyre.
Miért nem jönnek vissza a munkavállalók, hogy betöltsék ezeket a munkahelyeket?
A 2021-ben és az idei évben végigvonuló "felmondási járvány" miatt az iparágakban mindenütt maradtak üres álláshelyek. Különösen az alacsony bérezésű állások betöltésére nehéz újra felvenni a munkavállalókat. A dolgozók nem érzik úgy, hogy eléggé megbecsülik őket, és elég jól bánnak velük. Mivel a piacot elárasztották a jobb lehetőségek, a munkahelyükön stagnáló vagy rosszul kezelt emberek megragadták a lehetőséget, hogy kiszálljanak.
A másik tényező a baby boomerek nyugdíjazási hulláma. Ezeknél a csoportoknál volt a legnagyobb a Covid kockázata, így ha megengedhették maguknak, a nyugdíjba vonulást választották. A helyzetet súlyosbította az elmúlt évek bevándorlásának hiánya, ami hiányt okozott azokban az iparágakban, amelyek általában újonnan érkezőket foglalkoztatnak.
Mit tesznek a vállalatok, hogy megpróbálják betölteni az állásokat?
Manapság nem ritka, hogy a gyorséttermek, kisboltok és piacok előtt táblákat látunk, amelyeken korábban nem hallott kezdő órabéreket kínálnak az újonnan felvett munkavállalóknak. Sok munkáltató kínál beiratkozási bónuszokat is. Bár a pénzügyi ösztönzők nem ártanak, nem tesznek semmit a munkavállalók által kívánt egyéb fontos dolgokért; mint a rugalmasság, kiszámíthatóság és jobb feltételek.
Egy betöltetlen állás betöltéséhez nemcsak pénzügyileg kell kifizetődővé tenni, hanem némi rugalmasságot és biztonságot is kell nyújtani, és meg kell találni a lojalitás megteremtésének módját
− vonja le a következtetést David Dwertmann, a camdeni Rutgers University School of Business menedzsment docense.
