Ingatag terep, érzékeny téma. Egy olyan embernek, aki nem rég veszítette el az állását, mit lehet mondani? Mi az, ami igazán jól eshet a másiknak és nem csak a kötelező, udvariassági körök? A legfontosabb az, hogy empátiával és érzékenységgel támogassuk egykori munkatársainkat, esetleg barátunkat ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Ahhoz, hogy megfelelő támaszt nyújtsunk, illetve felkészültek legyünk egy ehhez hasonló szituációra, ezt az öt tippet mindenképp érdemes szem előtt kell tartani.
Ne légy túl pozitív!
Bár nyilván jó szándékból fakadhatnak, de az olyan megjegyzések, mint a „Nézd a jó oldalát!" – szinte soha nem érik el a kívánt hatást, és üres szavaknak tűnnek egy olyan ember számára, aki bizonytalan a következő lépéseit illetően.
Mit fogsz tenni? Rendbe fogsz jönni? Mi a következő ötlet? Szintén érdeklő, kedves, ártatlan kérdéseknek tűnnek, azonban mégsem előnyös egyből ezeket rázúdítani egy hirtelen munkanálkülivé vált emberre. Ne gyakoroljunk rájuk nyomást, hogy elárulják hogyan érzik magukat vagy mik a terveik a jövőre nézve. Nagy valószínűséggel az elbocsátott illető már a kirúgás pillanata óta ezeken a kérdéseken töri a fejét, és ha a saját aggodalmait vetíti ki, az még jobban megterhelheti.
Fő az empátia
Hihetetlenül nehéz megjósolni, hogyan reagálnak az emberek a munkahely elvesztésének hírére. Míg egy elbocsátás ijesztő és stresszes lehet, egyesek megkönnyebbülést érezhetnek.
Az empátia pedig nem arról szól, hogy rosszul érezzük magunkat valaki miatt, hanem arról, hogy teret adunk és megengedjük másoknak, hogy megéljék az érzelmeiket. Bármilyen érzés merül is fel, maradjunk elkötelezettek abban, hogy érvényesítjük volt kollégánkat. Ha például csalódott, hagyjuk, hogy hangot adjon ezeknek a negatív érzelmeknek.
Másrészt, ha a kolléga örül az újonnan szerzett szabadságnak, akkor nem érdemes megfosztani ettől az örömtől azzal, hogy az álláskeresés terheiről beszélgetünk.
A hozzáadott érték
Normális, ha az állás elvesztése után, a körülményektől függetlenül, szerencsétlennek érzi magát az ember, és megkérdőjelezi a kompetenciáját. Ismerjük el az egykori munkatárs hozzájárulását, és hozzunk példákat arra, hogyan segítettek nekóünk vagy hogyan mutatott be egy értékes képességeket. Ezáltal megmaradhat nekik a szükséges megerősítés, és lehetőségük lesz elégedetten és lezárva visszatekinteni a munkaviszonyukra.
Csak finoman!
Egy e-mail vagy egy SMS remek kiindulópont lehet, ha olyan valakit keresünk meg, aki elvesztette az állását. Így nem egyből, személyesen rohanjuk le őket, ami olykor kényelmetlen szituációkat okozhat.
Támasz később is
Egy elbocsátás pár perc alatt megtörténik, de a felépülés és a továbblépés fokozatos átmenet, és az embereknek még hetekkel, sőt hónapokkal később is gondoskodásra és támogatásra lehet szükségük. Ahhoz, hogy folyamatosan támogassuk egykori kollégánkat, érdemes olykor ráírni és megkérdezni tőle, hogy hogy érzi magát.
