Vészesen közeleg az év vége, ami mindig turbulens időszakot teremt a munkaerőpiacon. Sokakat megcsap a változás szele és munkahelyváltás mellett döntenek, míg a vállalatok ebben az időszakban alakítják ki a jövő évre szóló munkaerő-gazdálkodási terveiket, legyen szó akár létszámnövekedésről vagy éppen leépítésről. A leggyakrabban alkalmazott felmondás a közös megegyezés. Sok előnye mellett, ennek is vannak buktatói.
2022-höz képest, idén közel 10%-kal több munkavállaló tervez munkahely-váltást" - írják a Human Centrum HR szolgáltató szakértői. A munkaviszony megszüntetése nagyrészt közös megegyezéssel történik, azonban gyakran mindkét fél felkészületlen egy ilyen döntési helyzetben. Míg a munkavállalók sok esetben nincsenek tisztában a jogaikkal, és elhamarkodott döntést hoznak, addig a munkáltatók nem fordítanak kellő figyelmet a megállapodás szövegezésére, valamint nem számolnak a lehetséges következményekkel.
Egyértelmű előnye, hogy nem vonatkoznak rá sem a felmondás, sem az azonnali hatályú felmondás szabályai: így például a munkavállaló a rá vonatkozó 30 napos felmondási idő letöltése nélkül tud szabadulni a munkaviszonyából és korábban tud kezdeni az új munkahelyén, a munkáltatónak pedig nem kell indoklással ellátott felmondást kiadnia. „Természetesen a munkaadónak kell valamiféle magyarázattal szolgálnia arra vonatkozóan, hogy miért nem szándékozik a továbbiakban a munkavállalóval dolgozni. Ez az indok lehet a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával (például ha rendszeresen késik), vagy képességével, vagy a cég működésével összefüggő ok (mint létszámcsökkentés, csoportos létszámleépítés, szervezeti átalakulás, munkakör megszűnése vagy telephely bezárása)” – magyarázza a szakértő.
Ha a feleket a kölcsönösen előnyös megegyezés és méltányos eljárás vezérli, a közös megegyezés lehetőséget ad arra, hogy ennek szellemében járjanak el. Ilyen eset lehet például, hogy olyan munkavállaló kapjon végkielégítést, bónuszt, vagy bármilyen plusz juttatást, akinek amúgy nem járna. De olyan esetben is jól működik, amikor a két fél kölcsönösen érzi úgy, hogy nehézkes az együttműködés, és a békés elválás érdekében engedményeket tesznek egymás irányába. „A munkáltatói rendes felmondásnál a felmondási idő legalább felére kell felmenteni a munkavállalót, arra az időszakra ugyanúgy megkapja a fizetését, és 3 év után végkielégítés is jár neki. Ezzel ellentétben, ha közös megegyezést ír alá, a munkáltatónak nem kötelező adnia semmit se pluszban. Alapvetően csak az időarányosan ki nem vett szabadságot köteles a munkáltató kifizetni, minden más megegyezés kérdése”.
Munkavállalói felmondásnál pedig a teljes felmondási időt le kell dolgozni, közös megegyezéssel ez lehet rövidebb és így korábban kezdhet a munkavállaló új munkahelyén.
Nyomás, sürgetés: ne engedjünk
„A közös megegyezés mindkét fél közös akaratából jön létre, mindkét fél aláírása szükséges hozzá. Ha a munkavállaló nem érzi helytállónak az indoklást vagy nem ért egyet a megállapodásban foglaltakkal, fontos, hogy addig ne írja alá, amíg nem kérdezett rá a számára nem érthető vagy nem egyértelmű részletekre. Az már késő, ha az aláírást követően jelzi a követeléseit a munkavállaló (például hogy járt volna neki egy több hónapos végkielégítés). Csak abban az esetben kezdeményezhet peres eljárást, ha a megállapodás megkötése során tévedésben volt, megtévesztették vagy ha jogellenes fenyegetéssel vették rá az aláírásra. A tapasztalat azonban az, hogy csak elenyésző azok száma, akik így sikerrel jártak” - írják a Humán Centrum szakértői.
