A koronavírussal járó home office hullám új lehetőségeket nyitott a munkavállalóknak. Sokan furgonra cserélték az albérletüket, így napról-napra más helyszínekről végezhetik a munkájukat. A munkaadók azonban elkezdték visszahívni az alkalmazottakat az irodákba. Kérdés, sikerül-e visszacsábítaniuk a kalandorokat, vagy új munkaerő után kell nézniük? A CNBC a furgonos életvitelt választók egy csoportjával beszélgetett.
Amikor 2020 májusában Erica Horn-t arról tájékoztatta a munkaadója, hogy az elkövetkező egy évben a cég átáll távoli munkavégzésre, egy percig sem gondolkodott. Felmondta az albérletét és beköltözött a furgonjába.
Egyszerűen semmi nem indokolta, hogy ugyanazon a helyen töltsem a mindennapjaimat, vagy hogy továbbra is fizessem az albérletemet
-mondta Erica, aki az elmúlt egy évben szinte minden egyes nap más helyszínről végezte a munkáját.
Erica nincs egyedül. Rengeteg alkalmazott, akinek lehetősége nyílt a távoli munkavégzésre, maga mögött hagyta az albérletét, hogy a speciálisan kialakított furgonjában tölthesse a mindennapjait. Sokakat vonz ez az életvitel, hiszen úgy végezhetik a munkájukat, hogy közben bejárják az egész országot (vagy épp a világot). A szabadidejüket pedig új helyszínek felfedezésével tölthetik. (A vándorló furgonosok életét bemutató film, A nomádok földje idén Oscar-díjat nyert. A szerk.)
Az oltási kampányok sikerein felbuzdulva egyre több cég hívja vissza a dolgozóit az irodákba. Sokan azonban annyira megszerették ezt a szabad életvitelt, hogy semmi pénzért nem térnének vissza az irodai munkavégzéshez.
Ahány ember, annyi megközelítés
A tradicionális munkahelyekhez hasonlóan a furgonos életvitelben is megjelent a hibrid modell. A Rock nevet viselő startup vezérigazgatója, Kenzo Fong is tavaly májusban helyezte át az irodáját egy furgonba, közvetlenül az után, hogy a gyermekeit is hazaküldték az iskolából. Fong továbbra is San Francisco-i otthonában lakik, viszont napközben bepattan az autójába, és kiválaszt egy új helyszínt, ahonnan dolgozhat. Fong a szünetekben nagyobb sétákat tesz, hogy rendezze a gondolatait. A furgonjának köszönhetően minden egyes nap más helyszíneken sétálgathat. Hozzátette, el sem tudja képzelni, hogy valaha visszatérjen a régi kerékvágásba, ahol nap mint nap órákat töltött a munkahelye és az otthona közötti ingázással.
Nem olyan egyszerű
Persze ez így mind szép és jó, de komoly előkészületeket igényel, mielőtt valaki beköltözne egy furgonba. Minden furgonba kell egy hely, ahol aludhat az ember, egy asztal, egy minimális konyhai felszerelés, és egy célnak megfelelő fürdőszoba is. Erica Horn például 60 ezer dollárt (17,8millió forint) költött arra, hogy lakhatóvá varázsolja a furgonját. Ebből 25 ezer dollár volt maga a jármű, a maradék 35 ezer dollárt pedig a belső tér kialakítására fordította. Persze olyanok is vannak, mint Kenzo Fong, aki nem kínlódott az átalakítással, hanem egyből egy „konyhakész" furgont vásárolt.
A legfontosabb azonban a megfelelő internet elérés biztosítása. És persze a munkához szükséges számítógép(ek). A legtöbb utazó wi-fi hotspotokkal biztosítja az internetelérést, melyeket több gyártótól szerez be, biztos ami biztos alapon. Ha az egyik szolgáltató hotspotja nem érzékel semmilyen jelet az adott helyen, a másik valószínűleg fog. Persze vannak olyan zónák, ahol semmi lefedettség nincs.
Tegyük hozzá, hogy ez az életforma nemcsak móka és játék. Azok, akiknek átlagos teljes munkaidős állása van, általában csak a hétvégék során élvezhetik ki igazán az életformájukból adódó lehetőségeket. Sokan éppen ezért szabadúszóként tevékenykednek. Ez lehetőséget biztosít nekik arra, hogy saját maguk osszák be az idejüket.
Beszéljünk a hátrányokról
Fontos leszögezni, hogy a furgonos élet nem az az idilli életvitel, ahol minden egyes nap festői környezetben hajtod nyugovóra a fejedet új kalandokkal és ismeretségekkel gazdagodva. Ezt Cailey Dillon is megerősítette, de hozzátette, vannak azok a pillanatok, amelyekért megéri fenntartani ezt az életvitelt.
Cailey azt is elmondta, hogy a napja jelentős részét takarítással és az autó karbantartásával tölti. Emellett hozzá kellett szoknia a magányhoz. Arról beszélt a CNBC-nek, hogy bár szereti a magányt, 3 hét egyedüllét után már kezdte nagyon rosszul érezni magát. Szerencsére egy kutya segített rajta.
Smriti Bhadauria a férjével és a kutyájával utazik, így ő nem panaszkodott a magányra, viszont a barátai és a nagyobb társasági események kifejezetten hiányoznak neki. Bhadauria azt is hozzátette, hogy tovább tervezik folytatni ezt az életvitelt, de előbb-utóbb visszatérnek a régi kerékvágásba. Úgy véli, elkerülhetetlen, hogy a jövőben megunják ezt az életvitelt, sőt a kiégés sem kizárt. Ha ez bekövetkezik, azonnal lépni fognak.
Annyi biztos, hogy azok az emberek, akik belekóstoltak ebbe az életvitelbe, egyelőre nem akarnak visszatérni az irodai munkavégzéshez. Kérdés, mennyire lesznek méltányosak a munkaadóik.
