Húznunk kell-e a nadrágszíjon idén?

​A világ vezető gazdasági hatalma az Egyesült Államok hogyan teljesíthet jövőre?

Nagy a bizonytalanság. Idén az amerikai gazdaság nagyot lassult és jövőre sem túl jók a kilátásai. Az infláció magas, ami erodálja a bérek vásárlóértékét. A pénzromlást ráadásul nem lesz könnyű megfékezni. Bár az árucikk-inflációt emelő ellátási lánc problémák enyhülnek és a főbb nyersanyagárak is esésnek indultak, de a munkanélküliség nagyon alacsony. Emiatt a dolgozók sikerrel követelnek fizetésemelést, a munkabérek 5-7 százalékkal nőnek, ami költségoldalról tartóssá teheti az árnyomást. A fő kérdés, hogy a Fed képes-e arra, hogy érdemi recesszió nélkül elérje a bérdinamika lassulását? Fel van adva a lecke tehát az infláció ellen küzdő jegybanknak, hogy a gazdaságot hűtendő meddig emelje a kamatait. A mostani várakozások szerint 5 százalék környékén meg fog állni, de könnyen lehet, hogy ez nem lesz elegendő. Az európai és a kínai gazdasági problémák, illetve az erős dollár miatt az amerikai exportkilátások sem kecsegtetőek. Mindezek miatt zérus közelébe lassulhat a gazdasági növekedés az USA-ban, de egyelőre komoly gazdasági visszaesésre nem kell számítani.

​Mi a helyzet a világgazdaság másik motorjának számító Kínában?

Kína rossz bőrben van, több okból is. A demográfiai folyamatok kedvezőtlen irányba fordultak, az aktív korú népesség létszáma lassan csökkenésnek indult. Rövid távon ennél akutabb probléma az ingatlanpiac. Kína csaknem egy évtizedig a GDP 16-18 százalékát lakásépítésre költötte, ami nemcsak a fejlett országok 4-5 százalékos átlagának a sokszorosa, hanem érdemben magasabb a 10 százalékos szintnél is, amit nyugodtan használhatunk az ingatlanpiaci lufik meghatározásához. Nincs egyszerű kiút, az építkezések visszafogása ugyanis lassítja a növekedést, akár évi 1,5-2 százalékponttal is, az élénkítés viszont növelné a túlkínálatot és az amúgy már csökkenő ingatlanárakra nehezedő nyomást. A harmadik probléma a COVID politika, ami szintén gazdasági nehézségeket okoz. A világ legtöbb részével ellentétben a népesség nagy része nem esett át a betegségen, a saját oltásaik pedig nem eléggé védik a veszélyeztetett idősebb korosztályt. Ezért, ha valahol felüti a fejét a kór, lezárnak mindent, ami folyamatosan fékezi a gazdaságot. Ezen tényezők a lassú növekedés irányába mutatnak.

​Problémák akadnak bőven Európában is.

Az idei év első felében az európai gazdaság meglepően jól teljesített, köszönhetően a járvány utáni újranyitásnak. De a növekedés egyértelműen lassul. Az energia Európában drágult a leginkább, ami különösen fájdalmas, mert a szükséges mennyiség kétharmadát importálja az Öreg Kontinens. Az orosz–ukrán háború pedig az exporton keresztül érinti az európai gazdaságot. Európa betárolt a drága gázból az idei télre, miközben ma még nem tudni, miből fedezi a jövő évi igényeit. Az ársokk önmagában is mélyen érinti az energiaigényes európai gazdaságot miközben az infláció megfékezése érdekében egyre szigorodik a monetáris politika. A világvége azonban jó eséllyel elmarad, mert a gázárak a nyári, lényegében garantáltan mély recessziót okozó 340 euró/Mwh-s szintről visszatértek 120 euró könyékére, ami nem a tizenöt-húszszorosa, csak a hatszorosa a megelőző évtized átlagának. A súlyos visszaesés veszélye érdemben csökkent.

​Milyenek a kilátásai Magyarországnak?

A magyar gazdaságot nagyon kedvezőtlenül érinti a jelenlegi helyzet. Egyrészt tavasszal túlfűtötté vált a korábban nagyon laza monetáris politika és a választásokra időzített költségvetési kifizetések miatt. Másrészt a magyar gazdaság nagyon energiaintenzív. Miközben a hazai termelés igen alacsony, az ország nettó energiabehozatala európai összevetésben is magas. Az elszálló energiaárak miatt az importszámlák óriási terhet jelentenek. Ősszel volt olyan pillanat, amikor a gázárak mély recesszióval fenyegettek, de azóta sokat esett az energiahordozó ára, ami nagy könnyebbség. Ugyan a magas energiaárak miatt a folyó fizetési mérleg hiánya 2022 harmadik negyedévében közelíti a GDP 10 százalékát, de előre tekintve a hiány pályája már csökkenő, jövőre a GDP 6 százalékát teheti ki, ami már nehézség nélkül finanszírozhatónak tűnik. A külső adósságunk is tetőzhet a korántsem vészes, GDP arányosan 70 százalékos szint körül jövőre. A gazdasági lassulás azonban elkezdődött, 2022 harmadik negyedévében már zsugorodott a GDP a másodikhoz képest és a következő negyedévekben ebben nem lesz változás. Az infláció magas, a reálbérek csökkennek, ami a magas kamatok miatt gyorsan visszaeső hitelfelvétellel együtt csökkenő pályára állítja a fogyasztást. A beruházásokat az állami fejlesztések visszafogása mellett a bizonytalan kilátások, a magas kamatszint és az ingatlanpiaci leforduló fogja majd vissza. Az export lehet a növekedés hajtóereje az új kapacitások és a gyenge forintárfolyam miatt. Sokat segíthet az is, ha az uniós támogatások végre legalább részben megérkeznek. A fenti tényezők alapján összeségében zérus közeli növekedést vetítenek előre jövőre, a recesszió tehát elkerülhetőnek tűnik 2023 egészét tekintve, bár lesz olyan időszak, amikor az éves GDP bővülési ütem jó eséllyel a negatív tartományba süllyed.

A hazai vállalkozásokat két dolog biztosan kiemelten érdekli: mekkora lehet jövőre az infláció és hogyan alakulhat a forint árfolyama?

A forint sokat gyengült, a mi számításaink szerint jelenleg alulértékelt. Az is látható, hogy a jegybank az infláció megfékezése miatt szeretné stabilizálni a forint árfolyamát és visszatornászni a 400-as szint alá az euróval szemben. Bízzunk abban, hogy elkerüljük a további gyengülést, de nagyobb erősödést sem várunk: a 380-390 forintos szint alá nem néz be az euróárfolyam, tehát a jelenleginél kismértékben erősebb, 400 körüli, némi szerencsével 400 alatti forintárfolyamot tartunk valószínűnek. Ugyanakkor a betéti és hitelkamatokat korlátozó kormányzati beavatkozások gyengítik azt a mechanizmust, amivel a jegybank képes hatni az inflációra, az egyes belföldi szereplők által elérhető betéti kamatok korlátozása pedig gyengíti a forintot, ami igencsak kiszámíthatatlanná teszi a forint pályáját.

Az infláció 23-25 százalékon tetőzhet, kis szerencsével 2023 végére 10 százalék alatt lehet, az éves átlagos infláció pedig 17 százalék körül alakulhat. Itt azonban komoly felfelé mutató kockázatokat látok, mégpedig azért, mert a pénzromlás mértékére erősen hatnak az inflációs várakozások, az, hogy mi is van a vállalati döntéshozók fejében. Márpedig itt trendforduló tapasztalható: a korábbi, a költségek féken tartását célzó erőfeszítésekkel jellemezhető árverseny helyett, a cégek jelenleg minden költségsokkot szinte azonnal áthárítanak az áraikba. Ehhez még hozzájön az, hogy a munkaerőhiány miatt a dolgozók béralkui általában sikeresek, így Magyarországon még a fejlett országokhoz képest is nagyobb veszélyt jelent az ár-bér spirál.

​NÉVJEGY:

Tardos Gergely a Budapesti Közgazdasági egyetemen diplomázott pénzügyből és gazdaságpolitikából. Az egyetem után a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági, majd a Pénzpolitikai Főosztályán dolgozott, ahol a vállalati szektor jövedelmezőségének és eladósodottságának, valamint a nemzetgazdaság külső és fiskális egyensúlyának kérdésein és előrejelzésén dolgozott, valamint a feladatai közé tartozott a devizatartalék-stratégia. 2004-ben került az OTP Bank elemzési Központjához, helyettes vezetőként, 2008-tól pedig vezeti a területet. Az Elemzési Központ felelős azon az országok makrogazdasági, tőkepiaci és bankpiaci folyamatainak követéséért és előrejelzésért, ahol a Bankcsoport jelen van, ezen túl az Elemzési Központ készít ágazati és részvényelemzéseket is.

***

Figyelem! A beszélgetés a Haszon Magazin 2022. decemberi - 2023. januári számában jelent meg!