Sötétben világító neon hotel felirat
2021 legnagyobb vesztese a magyar idegenforgalom, hiszen az itt tevékenykedő vállalkozások jelentékeny részének másfél éven át nem volt bevétele. Felvetődik a kérdés: vajon mire számíthatnak a megtépázott ágazattól a vendégek? A választ még 2021 júniusában Kovács Balázzsal, a Danubius Hotels vezérigazgatójával, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége ügyvezető elnökségének tagjával kerestük a kérdésre.

​A kérdés megkerülhetetlen: az éttermek, szállodák, vendéglátóhelyek, a magyar turisztikai ágazat hogyan vészelte át a koronavírus járványt?

Nem tudom, melyik a legmegfelelőbb kifejezés rá: a drámai vagy a katasztrofális? Az idegenforgalom rendkívül érzékeny és törékeny ágazat. Nem véletlenül hívják a béke iparágának, hiszen az emberek csak akkor utaznak, ha minden rendben van, minden komfortos. Az elmúlt másfél évben viszont semmi sem volt rendben.

​Nem túlzás ez?

Egyáltalán nem tartom annak! Korábban is voltak már nehéz időszakaink. Az Öböl-háború, a délszláv konfliktus, szeptember 11., sorolhatnánk. Ilyenkor egy jó szakember kitalált valamit, hogy jöjjenek a vendégek, így volt valamennyi bevétele a túléléshez.

Olyanra viszont még sosem volt példa, hogy a határok hónapokig zárva vannak, miközben törvény tiltja az ágazat működését. Ilyen helyzetben nem lehetett mit kitalálni, nem volt mihez nyúlni, másfél éven át egyszerűen nulla volt a bevétel.

A pandémia következményeire képtelenség volt felkészülni.

​Mit lehetett csinálni? Voltak tartalékok, amihez hozzá lehetett nyúlni?

Ha valakinek annyi bevétele volt, hogy abból munka nélkül másfél évet ki tudott volna húzni, az nem ült a pénzén, hanem visszaforgatta a vállalkozásába, bővített, fejlesztett. Bevétel és tartalék híján a csőd elkerülésére nem volt más lehetőség, mint a költségek csökkentése. A kiadások egy részén, a rezsin, a reggelin vagy az ágyneműmosáson persze könnyű volt spórolni. Sokkal fájdalmasabb kérdés volt a legnagyobb költséget jelentő fizetések problémája. A dolgozóink jelentik az idegenforgalmi vállalkozások lelkét, nem volt kérdés, hogy akit csak lehet meg kell tartani, ha egyszer újra szeretnénk indulni. A béreket azonban vissza kellett vágni és végül elbocsátásokra is szükség volt. Az elküldött munkaerő a következő hónapokban hiányozni is fog mindenhol!

​Nem egyszerű ezeket az embereket visszacsábítani? Hiszen mégiscsak ez a szakmájuk, amivel hosszú éveken át jól is kerestek!

A turizmusban dolgozók nyelvtudásuk és terhelhetőségük miatt békeidőben is nagyon keresettek a munkaerőpiacon. Amikor a pandémia miatt elvesztették a munkájukat, tárt karokkal várták őket az építőiparban, a kiskereskedelemben és a szolgáltató központokban.

Aligha fognak egykönnyen visszatérni, hiszen megrendült a bizalmuk az idegenforgalomban, ráadásul új munkahelyeiken vonzó bérekkel is igyekeznek marasztalni őket.

Csak az elhivatottságukban bízhatunk. Abban, hogy rájönnek: csak élvezetesebb vendégekkel foglalkozni, mint az építőiparban dolgozni. Egy azonban biztos. Ha vissza is térnek az eltávozott dolgozók, többet fognak kérni a munkájukért!

​A magyar vendégek nem pótolhatják a külföldieket?

Budapesten a belföldi vendégek aránya 5-10 százalékos. Ezen lehet és kell is javítani. De ha sikerrel járunk és megduplázzuk ezt a számot, akkor is hiányzik még a vendégek úgy 80 százaléka! Nem véletlen, hogy a hazai turisztikai árbevétel fele a fővárosból származik. Vidéken persze más a helyzet. Ott tavaly nyáron is kifejezetten erős volt a forgalom. De ne feledjük: a nyári szezon nálunk mindössze 6-8 hét! Ennyi idő alatt képtelenség megtermelni a pandémia miatt kiesett bevételeket. Ráadásul normális körülmények között vidéken az elő- és utószezonban sok a külföldi vendég, az általuk generált bevétel idén valószínűleg hiányozni fog a kasszából.

​Említette, hogy nem voltak bevételek. Ha voltak is, elfogytak a tartalékok. A munkaerő egy része elhagyta az ágazatot. Milyen színvonalra, milyen árakra számíthat így a vendég?

A kipróbált szakemberek egy része, mint említettem, odébbállt. Vagy sikerül őket pótolni, vagy nem. De kedvező esetben is az, aki most kezd dolgozni az idegenforgalomban, értelemszerűen nem lesz sok rutinja, ami nyomot hagyhat a szolgáltatások színvonalán. Az árak pedig egyértelműen nőni fognak és a kereslettől függően akár naponta változhatnak. Aki korán foglal, jobban járhat, bár a fogyasztók mostanság érthető okokból a rugalmas megoldásokat részesítik előnyben.

Biztosan lesz olyan időszak, mikor az árak 20-50 százalékkal is magasabbak lesznek a 2019-ben tapasztalt szintnél, de a szezon egészét nézve is 15-20 százalékos átlagos drágulás benne van a pakliban.

​A felvetett problémák zöme nem tűnik könnyen megoldhatónak. Mit gondol, mikor térhet teljesen magához a magyar idegenforgalom?

Rengeteg jóslatot halottam már ebben az ügyben és eddig egyik sem jött be sajnos. Azt gondolom, a belföldi turizmusban hamar, már az idén helyreállhat a megszokott rend. Az oltottság magas szintű, ami növeli a biztonságérzetet, így mindenki bátrabban nekiindul. Ám az igazi megoldást a határok megnyitása jelentené, ezügyben viszont mindenki óvatos. A legtöbb ország mindent megtesz, hogy otthon tartsa a polgárait. Ráadásul a légitársaságok kapacitáshiánya és a repülőjegyek árának emelkedése is nehezíti a talpra állást. A külföldi utazások iránti bizalom tehát később állhat helyre. Nagy kérdés, hogy a komoly bevételeket termelő rendezvény- és konferenciaturizmus mikor indulhat be? Idén őszre az eucharisztikus világkongresszus vagy a vadászati világkiállítás talán már szép számú vendéget hoz Budapestre. Összességében véve

arra számítok, hogy az Európán belüli idegenforgalomban már jövőre, a tengerentúlinál viszont csak 2023-2024-re normalizálódhat a helyzet.

Az utazás, a világ felfedezése iránti vágy az emberekben viszont azt gondolom, örök, így hosszú távon a turizmus helyre fog állni, virágozni fog, az emberek pedig ismét utazni fognak.

(Figyelem! Feljebb a beszélgetés szerkesztett változata olvasható! Az interjú teljes terjedelmében a Haszon Magazin 2021. júniusi számában jelent meg!)


The Conversation

Ne hagyd ki!