Amikor hiteligénylésre kerül a sor, a legtöbben a saját számlavezető bankjukhoz fordulnak. A megközelítés kézenfekvő: ismerjük a felületet, a legközelebbi fiókot, a bank pedig látja a számlaforgalmat és bevételeinket. Emiatt sokan azt gondolják, a megbízható múlt kedvezőbb elbírálást garantál. A meglévő kapcsolat gyorsíthatja az ügyintézést, a döntések azonban nem a lojalitáson, hanem a belső szabályokon múlnak.
Minden pénzintézet maga határozza meg a hitelezési feltételeit, amelyek bankonként jelentősen eltérhetnek. Egy évtizedes számlamúlt sem jelenti azt, hogy a bank félreteszi az előírásait. Jó példa erre az életkor: ha a futamidő végén az igénylő meghaladná a maximális korhatárt, a saját bankja nem tesz kivételt, míg egy másik pénzintézetnél ugyanez a futamidő még elfogadható lehet.
Hasonló eltérések vannak a jövedelmek elfogadásában is. A bankok eltérően kezelik a határozott idejű munkaviszonyt, a vállalkozói bevételeket, a külföldi fizetést, a nyugdíjat vagy az állami támogatásokat. Előfordulhat, hogy az egyik bank egy bevételemet teljes egészében beszámít, míg a sajátunk elutasítja. A saját bank elutasítása nem jelenti azt, hogy nem vagyunk hitelképesek. Hitelfelvételkor nem a bankhűség dönt, hanem az, hogy megtaláljuk a helyzetünkhöz legjobban illeszkedő ajánlatot. Bővebben a témáról a Bankmonitor cikkében lehet a olvasni.
Júniusban személyi kölcsönből 156 milliárd forint értékben vett fel a lakosság, ami új csúcs. A volumen mellett a darabszám is jelentősen emelkedett – az idei 42 483 személyihitel-szerződés 33,3%-kal haladta meg a tavaly júniusi mennyiséget. Az új személyi hitelek átlagos hitelösszege 3 684 021 forint volt, ami 26,5%-os emelkedést jelent a tavaly júniusi 2 912 509 forintos átlagösszeghez képest.
