Ha egy magyar állampolgár az Európai Unió több országában, vagy valamelyik EGT tagállamban - tehát Liechtensteinben, Norvégiában, Izlandon, Svájcban -, illetve az Egyesült Királyságban is szerzett biztosítási időtartamokat, minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra, ha teljesíti a minimális időfeltételt, vagyis rendelkezik legalább 12 hónap biztosítási idővel - idézi Farkas András nyugdíjszakértőt az Economx.
A lakóhely szerinti tagállam nyugdíjhatóságánál lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. Ez azt jelenti, hogy egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette.
A nyugdíj összegének meghatározása során pedig kettős számítást kell végezni. Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg, ez a nemzeti ellátás. A második számítás során pedig a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét.
Vagyis - magyarázta a szakértő - e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Majd ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.
Fontos tudnivaló, hogy a két számítást követően a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.
Ezután minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére.
Harmadik országban (EU-n, EGT-n kívüli ország) végzett munka esetén a szolgálati idő akkor vehető figyelembe, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. Ezt a szolgálati időt azonban kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához lehet figyelembe venni, a nyugellátás összegét ez nem befolyásolja.
Már 5 év biztosítotti időszak is elegendő lehet ahhoz, hogy Németországban is jogosultságot szerezzünk valamennyi nyugdíjra. A Hóvége.hu készített erről egy számítást a közelmúltban.
A német nyugdíjszámítás a nyugdíjpontok rendszerére épül. Lényege, hogy az öregségi nyugdíj összege nem egy bonyolult képleten, hanem a teljes életút alatt összegyűjtött nyugdíjpontok összegén alapul. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a biztosított a naptári évben a jövedelme alapján kapja a pontokat, amelyeket a nyugdíjbiztosítónál vezetett biztosítási számlán tartanak nyilván. A járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek számító időszakok után is szerezhetők nyugdíjpontok (például a gyerekneveléssel vagy a munkanélküliként töltött idővel).
2026 első félévében a német nyugdíjérték pontonként 40,79 euró volt, ami júliustól 42,52 euróra emelkedik.
A minimálbéres szint (pl. vendéglátás, betanított gyári munka, logisztika): ha valaki teljes állásban, de a német minimálbér környékén keresett az 5 év alatt, a fizetése nagyjából a kinti átlagbér felét érte el. Ez évente kb. 0,55 nyugdíjpontot jelent, ami az 5 év végére összesen 2,75 pontot tesz ki. Ezt megszorozva a 42,52 eurós értékkel 5 év munka után bruttó 116,93 euró havi nyugdíjjal számolhatunk, ami mostani árfolyamon kb. 42 000 forint.
Az átlagos szakmunkás szint (pl. építőipar, sofőrök, irodai alkalmazottak): ha a munkavállalónak sikerült megközelítenie a mindenkori német átlagkeresetet, úgy évente nagyjából 0,85 pontot tudott összegyűjteni. Ez az 5 év alatt összesen 4,25 nyugdíjpontot jelent. A júliusi nyugdíjértékkel számolva az ellátása összesen bruttó 180,71 euró (kb. 64 000 forint) havonta.
A teljes cikk itt olvasható.
