Hollandiában például a munkavállalók több, mint 40 százaléka részmunkaidőben dolgozik, Ausztriában minden harmadik dolgozó, Franciaországban is majdnem minden ötödik alkalmazott a rugalmasabb típusú foglalkoztatást választja.
Magyarország ezen téren nem tudott változást elérni az elmúlt másfél évtizedben sem. A részmunkaidőben foglalkoztatottak száma 210-270 ezer között mozgott 2009-2023 között 240 ezer fős átlaggal, míg arányukat tekintve, a 15-64 éves foglalkoztatottak 4-6,5 százalékát tették ki a vizsgált években - írja a Világgazdaság.
A nők megközelítőleg kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre.
Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel.
Vannak persze a részmunkaidőnek árnyoldalai is: többek között, aki nem nyolc órában dolgozik, azoknak a bére is alacsonyabb, mint azoké, akik teljes állásban dolgoznak.
Antal Miklós az MTA-ELTE Új vízió kutatócsoportjának szakértője a tanulmányában azt írja, hogy a kisebb cégek esetében nagyobb a motivációk és a konkrét lépések diverzitása: a kkv-knál könnyebben elképzelhető, hogy legalább részben a jó munkahelyi kapcsolatok miatt biztosítják a részmunkaidős állást. Ezzel szemben a nagyobb cégek formalizáltabban működnek, és az erős személyes kapcsolatok hiányában sokkal könnyebben lehetnek olyan munkavállalók, akik a munkaadó céljával ellentétesen használnak ki egy csökkentési programot.
A nagyobb cégek kockázatkerülők: jellemzően csak olyan programokat vezetnek be, ahol nem kell tartani az egy főre jutó termelés érdemi csökkenésétől. Ennek oka vélhetően a tulajdonosi szerkezetben is keresendő, hisz a részvényesek a cég értékének növelésében érdekeltek, amit egy gazdaságilag ki nem fizetődő munkaidő-csökkentés veszélybe sodorhat. A kisebb cégek ezzel szemben vállalhatják, hogy csökken az egy főre jutó termelés.
A másik végletet azok az iparágak jelentik, amelyekben hétvégén sem áll le az üzletmenet. 2023-ban az Európai Unióban a foglalkoztatottak 22,4%-a általában hétvégén is dolgozott. A hétvégi munka számos ágazatban a munkarend része. A következő szektorokban volt a leggyakoribb:
A mezőgazdasági, erdészeti és halászati dolgozók közel fele hétvégén is dolgozik – itt az évszakok, az időjárás, illetve az élőállat-gondozás miatt nincs hétvége.
A kereskedelem és szolgáltatások területén szintén majdnem minden második ember hétvégén is dolgozik – pl. bolti eladók, pincérek, recepciósok.
Az alacsonyan kvalifikált, fizikai munkakörökben (pl. takarítók, segédmunkások) is jelentős, több mint negyedük hétvégi munkára kényszerül - írtuk korábban.
