Hogyan alakul a gyereket vállaló anyák bére a gyerekvállalás körüli években azokhoz a hasonló nőkhöz képest, akiknek nem született gyerekük? A gyerekvállalás első évében a munkajövedelem gyakorlatilag nullára csökken, és még három évvel később is feleannyit keresnek a gyereket vállaló nők - állapítják meg a kutatók a Telexen közzétett összefoglalójukban.
Az anyáknak még hat évvel a szülés után is 31 százalékkal alacsonyabb a munkajövedelmük, és 32 százalékkal kisebb a foglalkoztatási esélyük, mint a gyermekteleneknek. A visszatérők kevesebb órát dolgoznak (átlagosan –7 százalék), és az órabérük is alacsonyabb (–12 százalék) ahhoz képest, mintha nem szültek volna.
A kereseti visszaesés három csatornán keresztül jelentkezik. Egyrészt sokan nem térnek vissza a munkaerőpiacra még évekkel a gyerekvállalás után sem (persze ennek lehet oka további gyerekek születése). Másrészt, akik visszatérnek, nagyobb eséllyel dolgoznak részmunkaidőben. Harmadrészt, a dolgozó anyák órabére is alacsonyabb, mint amennyi gyerekvállalás nélkül várható lenne. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán „időt veszítenek” az anyák, hanem rosszabb feltételekkel is kerülnek vissza a munkába.
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy az anyasággal járó kereseti hátrány hozzájárul a nők és férfiak közötti bérszakadékhoz, növeli a gazdasági kiszolgáltatottságot, és hosszú távon hat a nyugdíjakra, megtakarításokra és karrierlehetőségekre is. Mindez nemcsak egyéni döntések következménye, hanem rendszerszintű ösztönzőké és korlátoké. A magyar családpolitika célja egyértelműen a gyerekvállalás támogatása. Ez a kutatás azonban arra figyelmeztet:
Ha a támogatási rendszer tartósan leválasztja az anyákat a munkaerőpiacról, annak hosszú távú ára van – elsősorban a nők számára. Boza István és Szabó-Morvai Ágnes kutatása részletesebben itt olvasható.
És ha még el is veszítjük a munkánkat... Egy friss magyar kutatás rávilágított, hogy kényszerű elbocsátás esetén a férfiak kapcsolati hálója lényegesen hatékonyabban segíti az újraelhelyezkedést. Különösen a férfi ismerősökből álló hálózatok bizonyulnak mozgékonynak ilyen helyzetben. Bár a nők 100%-ban ugyanúgy megpróbálják aktivizálni a környezetüket, a strukturális jellemzők miatt a krízishelyzetekben mégis kevesebb közvetlen előnyt tudnak kovácsolni a meglévő ismeretségeikből, mint a férfiak - írja a Telex az ELTE kutatásáról.
Érdekes módon ez a különbség teljesen eltűnik, amint önkéntes állásváltásról van szó. Amikor a munkavállaló saját elhatározásából lép ki, a nők rendkívül tudatosan választják meg a csatornáikat. Elsősorban a női ismerőseikre, valamint a magasabb beosztású, korábbi kollégáikra támaszkodnak, amivel lényegében kiegyenlítik a statisztikai hátrányt, és a férfiakéval azonos hatékonysággal menedzselik a váltást.
A legnagyobb szakadékot továbbra is a vezetői szintű kapcsolatok jelentik. Mivel a felsővezetői pozíciók jelentős részét – globálisan és hazai szinten is a pozíciók többségét – még mindig férfiak töltik be, az ebből fakadó döntési és felvételi előnyökből is elsősorban ők profitálnak. A nők hozzáférése ezekhez a magas beosztású „kapuőrökhöz” lényegesen korlátozottabb, ami tartós strukturális hátrányt jelent számukra a munkaerőpiacon.
