Azt mondtad, az év első része elsősorban a túlélésről szólt. Mit jelent most a túlélés egy hat éve működő étteremnél Debrecenben?
Bizonytalanság van, az emberek kivárnak, és ez a fogyasztáson is érződik. A nyár általában erősebb időszak a teraszok és a nagyobb mozgás miatt, az év vége pedig szintén jó szokott lenni. Az október–november viszont mindig sok mindent megmutat. Most különösen érdekes lesz látni, hogyan alakul. A magánfogyasztás szerintem érezhetően gyengül. Emiatt más irányok felé is kell nyitni, például a céges rendezvények felé. Nem gondolom, hogy ezzel csak mi küzdünk.
Közben az éttermek sem nagyon tudnak olcsóbbak lenni. Mi drágítja ma leginkább a működést?
Sokan még mindig azt gondolják, hogy elsősorban az alapanyag. Pedig ma már nagyon jelentős tétel a munkabér, annak járulékai, a rezsi és az összes egyéb működési költség. Az éttermek ettől nem tudnak olcsóbbá válni.
Közben a vendégnek kevesebb elkölthető pénze marad, vagy legalábbis óvatosabban költ. Ha valaki ritkábban jut el étterembe, nagyon gyakran azt mondja, ha már elmegyek, legalább lakjak jól. Ez vidéken szerintem még erősebben működik. Emiatt a minőség, az élmény és a jóllakottság között is meg kell találni az egyensúlyt.
Debrecen ebből a szempontból más, mint Budapest?
Debrecen különösen érdekes város. Helyiként pontosan értem, hogy mit jelent a cívis mentalitás. Erős a megszokás, nehezebb változtatni a beidegződéseken.
Sokáig nagyon erősen élt az a gondolkodás, hogy ha egy étterem szebb, modernebb vagy igényesebb, akkor az biztosan drága, esetleg sznob. Nekünk hat éve részben azt kell megmutatnunk, hogy ez nem feltétlenül igaz. Attól, hogy egy hely igényesebb, még lehet normális az ár-érték aránya.
Nem merült fel közben, hogy egyszerűbb lenne ahhoz közelebb menni, amit könnyebben elfogad a helyi közönség?
Nyilván egyszerűbb lett volna bizonyos pontokon azt mondani, hogy akkor csináljuk azt, amit könnyebben megértenek vagy amit már megszoktak. De nekem van egy elképzelésem arról, hogy számomra mit jelent a vendéglátás. Nem egyszerűen azt, hogy megetetjük az embert és kalóriát kap. Azt otthon vagy egy büfében is meg lehet oldani. Ha bejössz egy étterembe, szerintem élményt kell kapnod. Dizájnban, hangulatban, ételben, ízben, tálalásban. Ezek együtt adják ki az egészet.
De mi történik akkor, amikor a piac egyértelműen azt mutatja, hogy valami nem működik?
Akkor reagálni kell. Volt például egy kávézó-fagyizó részünk, amely önmagában nem termelt olyan forgalmat, amilyet szerettünk volna. Közben nyitott mellettünk egy klasszikusabb kávézó-fagyizó, és láthatóan elkezdett elszívni vendégeket. Ilyenkor nem mondhatod azt, hogy neked van igazad, majd egyszer mindenki megérti. Meg kell nézni, mi történik körülötted. Elkezdtem azon gondolkodni, mi hiányzik még a környékről, mire lehet igény, mi hozhat fiatalabb közönséget. Így jutottunk el a pizzériához.
A NEXT étlapjára nem kerül pizza. Miért?
Mert nem olasz étterem vagyunk, és azzal összekevernénk két külön világot. Ezért külön egységként kezeljük. Szerintem a piacra reagálni kell, de nem feltétlenül úgy, hogy közben feladjuk a saját márkánkat.
Ez nehéz döntés vállalkozóként? Felismerni, hogy valamin változtatni kell, de közben nem mindent megváltoztatni?
Persze. Én szeretek folyamatosan figyelni arra, mi történik az étteremben, és reagálni rá. Attól, hogy valami összeállt és működik, még mindig gondolkodni kell azon, mit lehet hozzátenni. Lehet, hogy egészen kis változtatásról van szó. De egy olyan étteremnél, ahová visszajáró vendégeket vársz, nem teheted meg, hogy évekig minden pontosan ugyanúgy maradjon.

A NEXT közben látványosan nem az olcsóbb eszközökkel van felszerelve. Josper, Big Green Egg, prémium poharak és porcelánok. Egy ilyen beruházásnál hogyan gondolkodsz?
Úgy, hogy amit hosszú időre vásárolok, annak működnie kell. Egy Jospert nem azért vesz meg az ember, mert jól hangzik a márkanév. Az egy eszköz arra, hogy elérjem azt a minőséget a húsoknál, amit szeretnék. Megvehetnék valamit féláron is, de ha nem tudom vele ugyanazt a végeredményt elérni, akkor számomra nem ugyanazt vettem meg. És ha azt az eszközt tíz évig akarom használni, akkor másképp is számolok vele.
Ugyanez igaz a poharakra, porcelánokra vagy akár a szalvétára. A vendég ezekből is rakja össze, hogy milyen helyre érkezett. Ha prémium környezetet teremtesz, akkor az ételnek és a kiszolgálásnak is ugyanazt a szintet kell hoznia.
Tehát nem feltétlenül az a legolcsóbb megoldás, amelyiknek a legalacsonyabb a beszerzési ára?
Pontosan. Azt kell néznem, mire tudom használni, milyen minőséget tudok vele előállítani, és mennyi ideig szolgál. Nálam ezek nem önmagukért vannak. A Josper például azért kell, mert azon akarom úgy elkészíteni a húst, ahogy elképzeltem. Az eszköznek funkciója van.
A prémium környezet automatikusan magasabb árakat is jelent?
Nem feltétlenül az a cél, hogy a vendég sokkal többet fizessen. Nekünk fontos az ár-érték arány. A vendégkörön belül is nagyon különböző fogyasztások vannak. Valaki megeszik két főételt két üdítővel, más pedig steaket választ, bort rendel mellé. A vendéglátásban természetesen nézni kell a kosárértéket is.
Az sem mindegy, milyen rendszeresen jönnek vissza a vendégek. Van törzsközönségünk, de nem feltétlenül úgy, hogy valaki hetente háromszor itt ül. Inkább kéthetente vagy havonta térnek vissza.
Ezért változik viszonylag gyakran az étlap is?
Igen. A szezonális ajánlat négy-öt hetente változik, maga az étlap pedig évente kétszer. Vannak signature ételek, amelyekhez ragaszkodunk, de egyébként folyamatosan mozgatni kell a kínálatot.
Mi nem turistaétterem vagyunk. Egy turista lehet, hogy egyszer eljön, választ hat ételből, majd soha többé nem látod. Nekünk viszont vissza kell hozni ugyanazt a vendéget. Ha újra és újra eljön, akkor nem lehet mindig ugyanazt mutatni neki. A célom az lenne, hogy egyszer eljussunk oda, hogy a vendég már ne konkrét ételt válasszon biztonsági játékból, hanem bízzon az étteremben. Nézze meg az étlapot, és azt gondolja, teljesen mindegy, mit rendelek, jó lesz. Ez szerintem nagyon erős bizalom.
Te harminc éve vagy a vendéglátásban. Mindig ennyire közel voltál a napi működéshez?
Igen. Fiatalon felszolgálóként, protokollpincérként is dolgoztam, utána tíz évig én voltam a debreceni Calico Jack Pub üzletvezetője. Akkor még alkalmazott vezetőként vettem részt a működésben. Egy idő után eljutottam oda, hogy ha ezt másnak meg tudom csinálni, akkor talán magamnak is. Elindítottam egy nagyobb volumenben főző egyetemi konyhát, később pedig létrehoztam a Number One Bistrót Debrecen belvárosában.
Abban már tulajdonosként vettem részt. Később abból a vállalkozásból kiszálltam, és elkezdtem összegyűjteni azt a pénzt, amiből egyszer újra meg tudok csinálni egy olyan éttermet, amit már teljes egészében a saját elképzelésem szerint működtetek. Ebből lett a NEXT.

Most sincs mögötted külső befektető. Ez mennyire határozza meg azt, ahogy vezeted az éttermet?
Nagyon. Nekem ez megélhetési vállalkozás. Nem hobbi, és nincs mögötte egy befektetői kör, amelyik finanszírozza, ameddig kedve van hozzá. Én vagyok a tulajdonos, de ugyanúgy benne vagyok a napi működésben is. Gyakorlatilag minden nap több órát töltök az étteremben.
Harminc év alatt nekem az lett az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy a vendéglátásban ott kell lenni. Látnod kell, mi történik. Tudnod kell, mit szeretnek a vendégek, mi nem működik, hol változik valami. Reagálni kell. Hosszú távon szerintem nagyon nehéz úgy éttermet működtetni, hogy a tulajdonos nincs jelen.
A fiad már veled dolgozik. Őt is ebbe a működésbe tanítod bele?
Igen, és az elejéről kezdve. Pultban dolgozik, mosogat, felszolgál, kiszolgálja a vendégeket, elmegy árut beszerezni, segít a rendezvényeken. Ugyanazokat a dolgos hétköznapokat éli, mint a kollégái. Én abban hiszek, hogy mindent meg kell tanulni az elejéről. Attól, hogy valaki a főnök fia, nem lehet rögtön főnök. Ha fogalma sincs arról, hogy mit kér a kollégáitól, nem lesz hiteles vezető. Nekem azért könnyebb számon kérni valamit egy konyhán vagy a szervizben, mert én magam is csináltam. Meg tudom mutatni, tudom, mi megvalósítható és mi nem. Ha egyszer ő lesz üzletvezető vagy vezető, azt szeretném, hogy ugyanez legyen mögötte.
Akkor nálad az, hogy a tulajdonos ott van az étteremben, nem egy mostani kényszerhelyzet?
Nem. Én mindig így csináltam. Szerintem a vendéglátás hosszú távon csak úgy működik, ha tudod üzemeltetni a saját éttermedet, és ott vagy benne. Látnod kell, tudnod kell, reagálnod kell. Persze gondolkodni is mindig kell. Valamit kitalálni, valamit hozzátenni, még akkor is, ha csak egy apró dologról van szó.
De a végén ez egy gazdasági vállalkozás is. Nem hobbi. És abból meg is kell élni.


