Egy állás megpályázása ma már jóval több munkát igényel egy önéletrajz elküldésénél. A jelentkezők igyekeznek kitűnni a tömegből, kapcsolatokat mozgósítanak, és akár fizetős szolgáltatásokat is igénybe vesznek, hogy növeljék az esélyeiket.
A Greenhouse toborzási platform friss kutatása szerint a megkérdezettek 71 százaléka tett valamilyen extra lépést a siker érdekében. Közel felük ajánlást is kért, 27 százalékuk pedig fizetett azért, hogy professzionálisabb önéletrajzzal jelentkezhessen. Az erőfeszítések azonban sokszor hiábavalónak bizonyulnak.
A felmérés egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy a válaszadók 81 százalékát az elmúlt egy évben legalább egyszer úgy utasították el, hogy sem emberi munkatárs, sem mesterségesintelligencia-alapú rendszer nem lépett kapcsolatba velük. Ráadásul 31 százalékuk szerint ez gyakran vagy szinte mindig előfordul. A Z generáció tagjainál még rosszabb az arány: körükben 38 százalék számolt be rendszeresen hasonló tapasztalatról.
A jelenség az állásinterjúra behívottakat sem kerüli el. A megkérdezettek 96 százalékának volt valamilyen komoly panasza a kiválasztási folyamattal kapcsolatban, 45 százalékuk pedig arról számolt be, hogy a munkáltató egyszerűen eltűnt, és többé nem jelentkezett. Ezt nevezik ghostingnak, amely a munkaerőpiacon is egyre ismertebb jelenség.
A HR Dive által idézett kutatás szerint az amerikai álláskeresők 77 százaléka már mesterséges intelligenciát is használt a munkakeresés során. Érdekesség, hogy 60 százalékuk később tudatosan átfogalmazta a szövegeit, nehogy az önéletrajza gép által készítettnek tűnjön.
Szakértők úgy látják, mára mindkét oldal elégedetlenné vált. A jelentkezők úgy érzik, mintha egy fekete lyukba küldenék az önéletrajzukat, miközben a munkáltatóknak rengeteg, egymáshoz kísértetiesen hasonló pályázatot kell átnézniük.
A megoldást így az átláthatóbb kiválasztási folyamatok és a személyes kommunikáció erősítése jelentheti. Így az álláskeresők legalább tudhatnák, hol tartanak a jelentkezésükkel, és miért nem rájuk esett a választás.
