Jelentősen átalakult a magyar vendéglátás az elmúlt években. Míg 2019-ben még több mint 51 ezer vendéglátóhely működött az országban, addig 2025 végére számuk 41 852-re csökkent. Ez több mint 9 ezer egység bezárását, vagyis közel 18 százalékos visszaesést jelent – derül ki az MBH Bank elemzéséből, amelyet az Economx vett górcső alá.
A legnagyobb veszteséget az italüzletek, kávézók és zenés-táncos szórakozóhelyek szenvedték el, számuk hat év alatt 35 százalékkal csökkent. Az éttermek, büfék és gyorséttermek száma 16 százalékkal, a cukrászdáké pedig 8 százalékkal esett vissza.
Budapesten minden ötödik vendéglátóhely eltűnt 2019 és 2025 között, de hasonló mértékű visszaesést mértek az Észak-Alföldön is. A legkisebb csökkenés a Nyugat-Dunántúlon volt, ahol 14 százalékkal lett kevesebb vendéglátóhely.
Ami pedig az okokat illeti: az élelmiszer-infláció 2022–2023-ban meghaladta a 25 százalékot, miközben a vendéglátásban dolgozók átlagkeresete 2019 és 2025 között több mint a duplájára nőtt. Az energiaárak ennél is nagyobb terhet jelentettek a szektor szereplői számára: 2022-ben a nem lakossági villamos energia átlagára 86, a földgázé pedig 145 százalékkal emelkedett.
Mindezek ellenére a vendéglátás reálforgalma hat év alatt mindössze 1,4 százalékkal nőtt, vagyis a szektor teljesítménye gyakorlatilag stagnált. Ez azonban szakértők szerint elsősorban az áremeléseknek volt köszönhető, nem pedig annak, hogy több vendég tért vissza az éttermekbe.
A helyzetet tovább nehezíti a tartós munkaerőhiány: jelenleg 15–20 ezerrel kevesebben dolgoznak az ágazatban, mint a járvány előtt. Emellett egyre nagyobb szerepet kap az ételkiszállítás, miközben a fogyasztás a nagyvárosokba és turisztikai központokba koncentrálódik, a kisebb, alacsony tőkeerejű vállalkozások számára egyre nehezebb a túlélés.
Jelentősen átrendeződtek a hazai munkaerőpiac keresleti fókuszpontjai 2025-ben. Míg a fizikai munkaerőpiacon a kiskereskedelem és a szálloda-vendéglátás szektor maradt a legmeghatározóbb, kiegészülve a termelést megkezdő kelet-magyarországi óriásberuházásokkal, a szellemi területen a hangsúly a gyártásról az ellátási láncra, a logisztikára és a beszerzésre tolódott át - áll a WHC HR szolgáltató összegzésében.
Szellemi területen a legnagyobb problémát a „határterületi” pozíciók (pl. speciális raktári vezetők) betöltése jelentette, ahol a fizikai és szellemi kompetenciák egyszerre voltak elvárások. Ezzel párhuzamosan az álláskeresők részéről a home office iránti igény alapvető elvárásként fogalmazódott meg, így az a munkáltató, amely ezen a téren szigorított, azonnal versenyhátrányba került és növekvő fluktuációval szembesült.
Fizikai területen a 4-5% körüli feszes munkanélküliségi ráta mellett az olyan – alapesetben is nehezen teljesíthető – kérések, mint az azonnali kezdésű, speciális nyelvtudással rendelkező szakmunkások (például ukránul beszélő varrónők) megtalálása, embert próbáló feladatnak bizonyultak.
Hasonlóan feszített tempó jellemezte a diákfoglalkoztatás területét is, ahol a legnagyobb kihívást nem a fizikai távolság, hanem a generációs szakadék és a fiatalok extrém időérzékenysége jelentette. A Z- és Alfa-generációs munkavállalók ugyanis már nem napokban, hanem percekben mérik a reakcióidőt. Ha egy jelentkező nem kap azonnali visszacsatolást, pillanatok alatt továbblép a következő lehetőségre.
