A klasszikus tartósítási módszerek közül a paradicsomlé és paradicsompüré készítése a legelterjedtebb. A befőzéshez válasszunk érett, egészséges, sérülésmentes paradicsomot. Az alaposan megmosott, lecsumázott, feldarabolt paradicsomot, passzírozzuk, majd sűrű szósz vagy lé állagúra főzzük, ízlés szerint só és/vagy kevés cukor hozzáadásával. Ezután sterilizált befőttesüvegekbe töltjük, ügyelve arra, hogy ne maradjon levegőbuborék az üvegekben. Az üvegeket légmentesen lezárjuk, majd vízfürdőben, legalább 80-90°C-on, 30-40 percig hőkezeljük a biztonságos tartósítás érdekében. Hőkezeléskor elpusztulnak a mikroorganizmusok, így a késztermék hosszú ideig eltartható anélkül, hogy romlana a minősége vagy kockázatos lenne az elfogyasztása. Paradicsomszószhoz, passzírozáshoz és befőzéshez a húsosabb, kevés magot tartalmazó, alacsonyabb víztartalmú fajták a legjobbak. Ilyenek például a San Marzano fajták, amelyek hosszúkás, olasz fajtájú paradicsomok, de jó választás lehet a klasszikus befőzőparadicsom is, ami ovális, húsos. Paradicsomlé, ivólé készítéséhez nagy bogyójú húsparadicsomok vagy ökörszív paradicsomok lehetnek alkalmasak. - írja a Nébih.
Aszalt paradicsom készítésénél a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módszer a sütőben történő szárítás (80-90°C, 10-12 óra), majd légmentes edényben tárolás, hűvös és sötét helyen. Népszerű változat az olajban eltett aszalt paradicsom, ami azonban fokozott figyelmet igényel: az oxigénmentes környezetben ugyanis elszaporodhat a Clostridium botulinum baktérium, amely botulizmust okozhat. Az olajban eltett aszalt paradicsom esetében kiemelten fontos, hogy csak teljesen kiszárított paradicsomot használjunk, valamint a paradicsomot előzetesen savasítsuk ecetes vízben, csökkentve ezzel a késztermék pH-ját. Az elkészült terméket hűtőszekrényben tároljuk és 1-2 héten belül fogyasszuk el.
Ha gyanús jeleket észlelünk (kellemetlen szag, buborékok, opálos olaj), a terméket már ne fogyasszuk el. Aszalt, szárított paradicsom készítéséhez a kisebb, tömörebb fajták a legmegfelelőbbek, amelyek kevés vizet tartalmaznak, ilyen, például a Principe Borghese. Továbbá a folytonnövő típusba tartozó kisméretű hosszúkás barnára érő „szilva paradicsomok” is lészegények és könnyen aszalhatóak.
Fontos tudni, hogy az éretlen, még zöld paradicsomot nagy mennyiségben nem ajánlott nyersen elfogyasztani, mert szolanint, egy természetes, azonban nagy mennyiségben gyomorpanaszokat és fejfájást okozó toxint tartalmaz. Ugyanakkor fűszeres szószt vagy sült paradicsomot az éretlen paradicsomból is készíthetünk,
Bár a paradicsom sokak kedvence a kiskertekben, sikeres termesztése komoly kihívást jelent. A növényt ugyanis rengeteg betegség és kártevő fenyegeti, de a helyes gondozás és a megelőzés sokat segíthet - írtuk korábban.
A virágok lehullását gyakran hőmérséklet-ingadozás okozza, míg a csúcsrothadás a kalcium felszívódási zavarára utal. A különféle foltok a leveleken gombás betegségeket jeleznek: a szeptóriás levélfoltosság, az alternáriás fertőzés, vagy a kladospórium mind-mind komoly károkat okozhatnak.
A fuzáriumos hervadás és a verticilliumos sárgulás a talaj felől támadnak, gyógyíthatatlanok, így az érintett növényeket el kell távolítani. A bakteriális levélfoltosság és a mozaikvírus is végzetes lehet. Emellett a szürkepenész, a napégés és a molylárvák is veszélyt jelentenek. A levéltetvek nemcsak szívogatják a növényt, de fertőzéseket is terjeszthetnek.
Fontos a napos fekvés, a tápanyagban gazdag, vízmegtartó talaj, valamint a rendszeres öntözés és a megfelelő tápanyagpótlás is.
A megelőzés kulcsa a vetésforgó, a növények megfelelő távolságra történő ültetése egymástól, a levélnedvesség elkerülése és a rendszeres ellenőrzés.
Olvasd el ezt is!
