A dió gazdag omega-3 zsírsavakban, amelyek csökkentik a gyulladásokat és segítenek megelőzni a szívrohamot. Emellett magnéziumot, káliumot, mangánt, rezet és fluoridot is tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges vérkeringéshez. Az A-, E- és B-vitaminokban bővelkedő dió az immunrendszert is erősíti, míg a diólevélből főzött tea bőrproblémákra is gyógyír lehet - derül ki az Agroinform cikkéből.
Nem véletlen, hogy régen szinte minden udvaron állt diófa – árnyékot adott, táplált és generációkon átívelő kapcsolatot teremtett a természettel.
Nemcsak a szív, az agy is hálás érte, a dió fogyasztása ugyanis javíthatja a koncentrációt és a memóriát. A dietetikusok szerint napi egy maréknyi elég is. Annál is inkább, mert 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, így a mértékletesség szintén fontos.
A saját diófát ősszel vagy tavasszal érdemes ültetni, napos, jó vízellátású talajba. Az oltott csemeték már 3–4 év után teremnek, és akár 150 évig is élhetnek. Gondozása egyszerű, ám a metszést ősszel kell elvégezni, hogy elkerülhető legyen a „könnyezés”.
A friss diót szedés után árnyékos, szellős helyen 2–3 hétig érdemes szárítani, majd hűvös, száraz helyen tárolni – így akár hónapokig megőrzi értékes tápanyagait. Legyen szó süteményről, salátáról vagy egy marék rágcsálnivalóról, a dió minden formában az egészség szimbóluma.
A szintén népszerű és rendkívül egészséges mogyoró szárításához elegendő 7–10 nap, időnkénti átforgatással. A legjobb, ha a diót és a mogyorót vászonzsákban vagy papírdobozban tároljuk, mert a műanyagban befülledhet.
Mivel a diótörmelék és a héjmaradványok is vonzzák a rágcsálókat, ezért érdemes mechanikai akadályokat alkalmazni: - fémrácsot, zárható edényekbe tenni a termést. A molyok ellen a babérlevél, a levendula és a diólevelek illóanyagát vethetjük be.
Sajnos tizenhárom éve Magyarországon is támadja a diófákat a nyugati dióburok-fúrólégy. A Rhagoletis completa az USA és Mexikó területéről származik. Európában először a '80-as évek elején jelent meg, elsőként Svájcban. A dió termésburkában károsít és erős fertőzésnél hatalmas kártételt okozhat a dióültetvényekben. Hazánkban zárlati kártevő.
Kártétele jól átható már a zöld termésburkon is. A termés felületén apró szúrásnyomok látszanak, majd a termésburok megfeketedik. A fertőzött dió idő előtt lehullik a fáról, és a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik és megpenészedik, így a termés nem fogyasztható. Európában csak a közönséges dióra és a fekete dióra jelent veszélyt.
Az első és legfontosabb lépés az, hogy időben kell észlelnünk a jelenlétüket, mert a kártevő 2-3 hét alatt akár a termés 30 százalékával is képes végezni. Kiváló megoldás a ragacsos csapdák kihelyezése.
Fontos az is, hogy a lárva ne kerüljön a talajba, amelyet például a talaj takarásával, és a lehullott terméskezdemények megsemmisítésével érhetünk el. De a gyakori gereblyézéssel, a sekély talajforgatással is megzavarhatjuk a bábozódásukat - írtuk korábban.
