A diófákat hosszú évtizedeken keresztül a legkevesebb gondozást igénylő kerti növények között tartottuk számon, amelyeket szinte soha nem kellett permetezni. Ez a gondtalan időszak azonban végleg a múlté: az Észak-Amerikából származó, invazív nyugati dióburok-fúrólégy megjelenése óta a kistermelők és a nagyobb ültetvények tulajdonosai is évről évre komoly harcot vívnak a termés megóvásáért. Június végével és a júliusi kánikula megérkezésével a diófák ágai még roskadoznak a reménykeltő zöld gyümölcskezdeményektől, ám pont ez az az időszak, amikor a kártevő előbújik a földből.
A légy a fák alatt lévő avarból és talajból kel ki, ahol báb formájában vészelte át a telet. A kifejlett imágók a még zöld dió burkába süllyesztik a petéiket. Az igazi pusztítást a napokon belül kikelő nyüvek végzik: a burok szöveteivel táplálkoznak, aminek következtében a dió külső része megbarnul, megfeketedik, nyálkássá válik és rátapad a csonthéjra. Bár a lárvák magába a dióbélbe közvetlenül nem jutnak be, a sérült, rothadó burok miatt a bél elsatnyul, megfeketedik, ízetlenné és teljesen ehetetlenné válik. Védekezés nélkül a kár mértéke akár a teljes termés pusztulását is jelentheti.
Dr. Gabi Géza szekszárdi agrárszakmérnök a TEOL.hu megyei portálnak adott interjúban arra figyelmeztet, hogy aki most cselekszik, annak még jó esélye van megvédeni az idei termést. A védekezést érdemes a fa alatti talaj fertőtlenítésével kezdeni, hogy elpusztítsuk a kikelő bábokat. A fák lombkoronájába július elejétől egészen szeptember végéig érdemes zöldessárga ragadós színcsapdákat kihelyezni, amelyekkel monitorozható a csíkos szárnyú rovarok jelenléte. A permetezéshez olyan engedélyezett készítmények állnak rendelkezésre, mint a Karate Zeon 5 CS vagy a Mospilan 20 SG. A szakember kiemelte, hogy a nagyobb ültetvényeken a kísérletek alapján a drónos permetezés bizonyul a leghatékonyabb megoldásnak a magasra növő lombkoronák védelmében.
A nyár eleji, rendkívüli 38 fokos hőség és a száraz időjárás ideális feltételeket teremtett a földibolhák tömeges megjelenésének. Sok kertész számára úgy tűnik, mintha ezek a hívatlan vendégek az egyik este még nem is léteztek volna, másnap reggelre viszont már tarra rágták a veteményest.
Nevük ellenére ezek a kártevők valójában apró, mindössze 2–4 milliméteres, fémesen csillogó, fekete levélbogarak. Nevüket a bolhákhoz hasonló, nagy ugrásokra képes mozgásukról kapták. Kiválóan repülnek, így ha valahol friss növényállományt észlelnek, gyorsan és nagy tömegben vándorolnak oda. Különösen a forró, napos órákban válnak aktívvá, amikor táplálkozásuk is drasztikusan felgyorsul. Hogy miként lehet védekezni ellenük, arról itt írtunk.
