A diófa levele több biológiailag aktív vegyületet tartalmaz. Ezek közül a legismertebb a juglon, amely természetes módon gátolhatja egyes növények fejlődését a diófa közelében. Emellett csersavak, flavonoidok és C-vitamin is található benne.
A kertben leggyakrabban vizes kivonat formájában használják. A hagyományos recept szerint 1 kilogramm friss vagy 200 gramm szárított diólevelet 10 liter vízben kell áztatni egy napig. Ezután röviden fel kell forralni, majd leszűrni. A kihűlt folyadék permetlének használható.
A tapasztalatok szerint a diólevél-kivonat segíthet távol tartani egyes kártevőket, például a levéltetveket és az atkákat, illetve mérsékelheti bizonyos gombás betegségek kialakulásának esélyét. Erősebb fertőzésnél azonban önmagában nem feltétlenül elegendő, ezért szükség esetén más növényvédelmi módszerre is szükség lehet.
A diólevelet komposztálni is lehet, bár sokáig az ellenkezője terjedt. A juglon megfelelő körülmények között idővel lebomlik. Ehhez levegős, nedves és aktív komposztra van szükség. Az Agroinform szerint érdemes a diólevelet más szerves anyagokkal – például fűnyesedékkel, konyhai zöldhulladékkal vagy más lombbal – összekeverni, a halmot pedig rendszeresen átforgatni. Jó kezeléssel 9–12 hónap alatt olyan érett komposzt készülhet, amely a legtöbb kerti növénynél már biztonságosan használható. Frissen viszont nem célszerű nagy mennyiségben közvetlenül az ágyásokba forgatni.
A diólevél a népi gyógyászatban is ismert. Főzetét külsőleg bőrproblémák, kisebb gyulladások és gombás elváltozások ápolására használták, hígítva pedig szájöblítőként és lábfürdőként is alkalmazták. Belsőleges fogyasztásánál már jóval nagyobb óvatosság szükséges. Magas csersavtartalma irritálhatja a gyomrot, ezért tartós vagy kúraszerű használata csak szakember javaslatára ajánlott. Terhesség és szoptatás idején fogyasztása kerülendő.
