Nem véletlen egybeesés, hogy a leghosszabb életű népcsoportok étrendjében alapelem a bab. Rendszeres fogyasztásával csökkenthető a kardiovaszkuláris betegségek, a cukorbetegség, a daganatok és az elhízás kockázata. A bab gyakori fogyasztása a kalóriabevitel korlátozása nélkül is csökkenti a legproblémásabb zsigeri zsírt, emellett védelmezi az agy és az idegrendszer egészségét, támogatva az emlékezőképességet - hívja fel a figyelmet a Magyar Mezőgazdaság.
A benne lévő fitonutriensek – mint a szaponin, a fitinsav és a proteázgátlók – gátolják a rákos sejtek szaporodását. Számos antioxidánsával (antocianinok, flavonoidok, polifenolok) harcol az oxidatív károsodás ellen; a legmagasabb antioxidáns-tartalommal a fekete bab büszkélkedhet, amelyet a vörös és a pinto bab követ.
A bab fogyasztását követően a vércukorszint csak enyhébben emelkedik meg, ami mérsékli az inzulinigényt és kíméli a hasnyálmirigyet. Ez egyenletes energiaszintet biztosít, és véd az inzulinrezisztencia ellen. Élelmi rostjai táplálják a mikrobiótát, és oldott állapotban tartják a koleszterint, megakadályozva annak lerakódását az erek falára.
Táplálkozási szempontból a bab kiváló ár-érték arányt képvisel. Értékes aminosavakkal, B-vitaminokkal (pantoténsav, folát, biotin, piridoxin, kolin), ásványi anyagokkal és nyomelemekkel (magnézium, vas, cink, króm, mangán, réz) látja el a szervezetet. A babból származó fehérje ára kb. negyede a marhahúsénak, szárazbabként vásárolva pedig főzés közben 2–2,5-szeresére hízik.
A babfélék termesztése sokkal kisebb környezeti terheléssel jár, mint az állati fehérjék előállítása. A marhahús előállítása kilogrammonként 9–129 kg CO2-egyenértéket jelent, míg a bab csupán 1–2 kg-ot. Egy kilogramm babfehérje megtermeléséhez 18-szor kevesebb termőföld és tizedannyi víz szükséges, mint az állati fehérjéhez, miközben századrésznyi üvegházhatású gáz termelődik, kímélve a környezetet a metántól és dinitrogén-oxidtól is.
Az ökológiai babtermesztés a talaj minőségét is javítja: szimbionta baktériumai megkötik a levegőben lévő nitrogént, és a növény számára felvehető tápanyaggá alakítják. Betakarítás után a gyökerek és szármaradványok dúsítják a talajt, így kevesebb trágya kell a következő évben. Vegyszermentes termesztés mellett megnő a talajbaktériumok és mikorrhiza gombák populációja, így a talaj termékenyebbé és a kiszáradás ellen védettebbé válik.
Korábban hírt adtunk a mungóbabról (Vigna radiata), amely egyre népszerűbb az egészséges táplálkozás hívei körében. Ez az apró, zöld hüvelyes Ázsiából származik, de világszerte újra felfedezik tápanyagtartalma, könnyű emészthetősége és környezetbarát termesztése miatt.
A mungóbabot több mint 4500 éve használják, főként az indiai és kínai gyógyászatban, ahol méregtelenítő és tisztító hatása miatt vált kedveltté. Könnyen emészthető, ugyanakkor fehérjében rendkívül gazdag: 100 grammja mintegy 24 gramm fehérjét tartalmaz, miközben alacsony a zsírtartalma. Emellett B-vitaminokban, vasban, magnéziumban és káliumban is bővelkedik. A többi babfajtához képest kevésbé puffaszt, így az érzékenyebb emésztésűek is bátran fogyaszthatják
