Az egzotikus növény az indiai szubkontinensen honos, és a borsfélék családjába tartozik. Népszerűsége a nagy földrajzi felfedezések idején, valamint a Távol-Keletre irányuló gyakoribb utazásoknak köszönhetően emelkedett jelentősen.
A bors egyik fő hatóanyaga, a piperin, élénkíti az anyagcserét és elősegíti a zsírok lebontását. A fekete bors vízhajtó tulajdonságú, támogatja a vesék működését és hozzájárul a szervezet természetes méregtelenítő folyamataihoz. Emellett igazi tápanyagbomba: A-, C- és K-vitamin mellett vasat, kalciumot és magnéziumot is tartalmaz.
A fűszer erősíti az immunrendszert, hozzájárul a vércukorszint csökkentéséhez, javítja az emésztést, valamint kedvezően hat a veseműködésre. Májbetegségek esetén segíthet mérsékelni az aminotranszferázok szintjét – ezek az enzimek a máj károsodására utaló markerek. A bors továbbá a szív- és érrendszer számára is előnyös, akár a szívroham kockázatának mérséklésében is szerepet játszhat.
Akik hajlamosak a túlsavasodásra, jobb, ha tartózkodnak a túlzott fogyasztásától, vagy csak kis adagban használják. Gyomorfekély és reflux esetén kifejezetten nem ajánlott.
A borsolaj is hasznos lehet: ápolja a bőrt, csökkenti az izomfájdalmakat és mérsékli a gyulladást.
Fekete bors: éretlen terméseket szednek le, majd fermentálás és szárítás után kerül a konyhákba.
Zöld bors: szintén éretlenül gyűjtik, ám nem erjesztik, így frissebb, lágyabb aromát kap.
Fehér bors: teljesen beérett bogyókat áztatnak 8–10 napig, ezt követően eltávolítják a héjat, majd a magokat kiszárítják. Illata intenzív, íze kevésbé csípős.
Piros bors: érett termésből készül, különleges szárítási eljárással; a csípőssége enyhébb a fekete borsénál.
Tigris bors: Indiában, Malabár-part védett területein termesztett aromás fajta.
Penja bors: Kamerun Penja-völgyének tápanyagban gazdag vulkanikus talaján nő, különleges, gyümölcsös ízvilággal.
Kampot bors: Kambodzsa Kampot tartományának tradicionálisan termesztett, kivételes minőségű borsfajtája.
