Nem minden lehullott gyümölcs jelent bajt: a fák természetes módon is ritkítják a termést, hogy az egészséges gyümölcsök jobban elférjenek. Augusztusban és szeptemberben azonban gyakran már tényleg túlérettség, rovarok vagy gombabetegségek állnak a háttérben. A monília különösen veszélyes, hiszen a fertőzött, lehullott termésben és a fán maradó múmiagyümölcsökben is áttelelhet, majd tavasszal újabb fertőzéseket indíthat - sorolja az Agrárszektor, miért ne hagyjuk a gyümölcsöket a földön.
A lehullott almákban és körtékben ráadásul gyümölcsmolyok lárvái is megbújhatnak. A rothadó gyümölcs pedig darazsakat, muslicákat, ecetlegyeket és más rovarokat, sőt rágcsálókat is vonzhat.
Az almamoly hernyója például ha a lehullott gyümölcs napokig vagy akár hetekig a fa alatt marad, zavartalanul fejlődhet. A nyár második felében kikelő nemzedék lárvái pedig sok esetben már a következő évi fertőzések alapját jelentik.
A rothadó gyümölcsök környezetében hamar megjelennek a hangyák, különféle bogarak, de az egerek és a pockok is könnyen találnak táplálékot a lehullott gyümölcsök között, ami kedvez a elszaporodásuknak.
A legegyszerűbb védekezés a rendszeres összegyűjtés. A fán maradt beteg, összeaszalódott terméseket is érdemes eltávolítani. Az ép, idő előtt lehullott termések még feldolgozhatók, a férges, moníliás vagy rothadó gyümölcsöt azonban nem ajánlott házi komposztba tenni, mert a kórokozók túlélhetnek benne.
A nyári időszakban - a gyümölcsösökben is - megszaporodnak a méh- és darázscsípések, ám sok tévhit kering az ellátásukról és magukról a rovarokról is. A méhek kiemelkedő szerepet játszanak a növények beporzásában, de a darazsakat sem szabad puszta kártevőként kezelni: ragadozóként rengeteg kerti kártevőt és legyet pusztítanak el, így az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásához elengedhetetlenek.
A Greendex írt tanácsokat a csípések kezeléséhez. Ha megtörténik a baj, a legfontosabb a csípést ejtő rovar azonosítása, mert a két méregfajta eltérő kémiai kezelést igényel. A méh horgas fullánkja a bőrben marad a méregzsákkal együtt. Ezt mielőbb el kell távolítani – lehetőleg kaparó mozdulattal (pl. körömmel), nehogy összenyomással még több mérget juttassunk a sebbe. Mivel a méhméreg savas kémhatású, a fájdalmat lúgos anyaggal, például szódabikarbónás vizes borogatással enyhíthetjük.
Ezzel szemben a darázs sima fullánkja nem marad a sebben, így a rovar sajnos többször is szúrhat. A darázsméreg lúgos kémhatású, ezért a méreg semlegesítésére az enyhén savas szerek, például hígított ecet vagy citromlé alkalmazandók. Mindkét esetben hasznos a jegelés, a hideg borogatás és az antihisztamin tartalmú hűsítő krémek használata.
Fokozottan figyelni kell az allergiás reakciókra: szédülés, légszomj, torkduzzanat, csalánkiütés vagy szájüregi csípés esetén azonnal mentőt kell hívni, mert az anafilaxiás sokk életveszélyes állapotot idézhet elő!
