Az erdeinkben és kertjeinkben pompázó növények közül kiemelkedik a húsos som (Cornus mas), amely hazánk molyhos- és cseres-tölgyeseinek gyakori lakója. Ezt a lassú növekedésű, ám rendkívül hosszú életű, akár évszázados kort is megélő cserjét kora tavasszal könnyű felismerni, amikor még lombfakadás előtt, február végén vagy március elején tömegesen bontja apró, sárga virágait. A növény csonthéjas gyümölcsei július végétől érnek be. A vadon termő változatok mellett léteznek nagyobb, akár 3 grammos termést hozó fajták is, amelyeket előszeretettel ültettek egykori kastély- és templomkertekbe. A som gyümölcse teljesen éretten, puhán nyersen is kiváló, de utóérlelés után aszalható, lekvárnak, kompótnak vagy szörpnek is feldolgozható. Kemény és rugalmas fája történelmileg is értékes alapanyag volt – írja a Magyar Mezőgazdaság.
A som mellett a japánbirs (Chaenomeles) is tökéletes példája annak, hogy egy növény egyszerre lehet a kert éke és hasznos élelmiszerforrás.
A japánbirs március-áprilisban tömegesen bontja csodás, ötszirmú virágait. A leggyakoribb a lángoló skarlátvörös változat, de léteznek belőle rózsaszín, fehér és narancssárga virágú hibridek is. Nemcsak a méhek imádják, de a tavaszi fásultságból ébredő kert leglátványosabb színfoltja.Az őszi időszakban beérő, aromás gyümölcseik vitaminokban gazdag alapanyagot biztosítanak a konyhában, így érdemes rájuk komplex módon, kettős hasznosítású növényként tekinten. A gyümölcsök kemények, zöldessárgák, és leginkább egy apró, viaszos tapintású almára vagy birsalmára hasonlítanak. Rendkívül magas C-vitamin tartalmuk, nem véletlenül nevezik a skandináv országokban és Lengyelországban „északi citromnak”.
Ha már dísznövények, nem árt az óvatosság is. A babérmeggy az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb sövénynövénye lett Magyarországon: gyorsan nő, igénytelen és egész évben üde színt visz a kertekbe. Ám szépsége és praktikus tulajdonságai mögött komoly veszélyek rejlenek – nemcsak az emberi egészségre, hanem az ökoszisztémára is. Erről korábban itt írtunk.
