Első pillantásra az indián banán aligha a gyümölcsöspult legfeltűnőbb darabja. Hosszúkás, zöldes termése nem az élénk színével hívja fel magára a figyelmet, a valódi meglepetés akkor éri az embert, amikor kettévágja. Zöld héja alatt krémes, pudingszerű, sárgás gyümölcshús és nagy, sötét magok sorakoznak. A puha, érett gyümölcs kiskannállal könnyedén kanalazható, kifejezetten illatos, az íze pedig a banán mellett a mangó, az ananász, a vanília és a citrusfélék aromáit idézi.
A tudományos nevén Asimina triloba néven ismert növény a neve ellenére nem a banán rokona, hanem az annónafélék családjába tartozik. Észak-Amerika keleti részén őshonos, ahol természetes élőhelyén leginkább erdők alsó lombkoronaszintjében, patakok és folyók közelében fordul elő. Gyümölcsét az őslakos közösségek már jóval az európai telepesek megérkezése előtt rendszeresen fogyasztották.
Felmerül a kérdés: ha ennyire finom, miért nem találkozunk vele minden üzletben? A válasz a gyümölcs rendkívül rövid eltarthatóságában rejlik. Az érett indián banán nagyon sérülékeny és gyorsan puhul, emiatt nehezen illeszthető a hosszú szállításra és tárolásra épülő nagyüzemi kereskedelembe. Inkább a termelői piacokon, a közvetlen értékesítésben, valamint a különleges gyümölcsöket kínáló gazdaságoknál juthat szerephez. Szobahőmérsékleten csupán néhány napig tartható el, a hűtés azonban segít tovább megőrizni a minőségét.
A betakarítás ideje fajtától és termőhelytől függően késő nyárra vagy őszre esik, sok helyen a szeptember jelenti a szezon közepét. Az érettséget nem a héj színéből, hanem az erősödő illatból és a gyümölcs enyhe nyomásra történő engedéséből lehet megítélni. A kettévágott gyümölcsből a magok eltávolítása után a húsból fagylalt, gyümölcskrém és más hideg desszert is készülhet. A hosszas hőkezelést viszont érdemes kerülni, mert a folyamat során a gyümölcs sokat veszíthet a jellegzetes aromájából.
Bár az íze egzotikus, az indián banán kifejezetten mérsékelt égövi gyümölcsfa. A Purdue Egyetem termesztési útmutatója szerint akár a mínusz 25 Celsius-fokos hideget is kibírja, így a téli fagyokat jobban viseli, mint a kiszáradást. A megfelelő fejlődéshez mély, termékeny, jó vízelvezetésű talajra és elegendő nedvességre van szüksége, a tartósan pangó vizet viszont nem bírja. A friss ültetésű csemetéket az első egy-két évben óvni kell az erős napsütéstől, a megerősödött fák viszont már a napos helyen adják a legbőségesebb termést.
A sikeres terméskötődéshez általában két, genetikailag eltérő példányra van szükség. Mivel a bordós virágokat főként legyek és bogarak porozzák be, gyenge terméskötődés esetén kézi beporzással is lehet segíteni. A Kentucky Egyetem tájékoztatása alapján az oltott növények három–négy, míg a magról nevelte példányok öt–nyolc évvel az ültetés után fordulnak termőre.
Az indián banán különlegessége, hogy nem igényel permetezést, így biogyümölcsként is termeszthető. Bővebben az indián banánról az Agroinform cikkében lehet olvasni.
Példa van már erre. Külföldről robbant be a batáta, vagy más néven édesburgonya, amely az utóbbi években szintén egyre népszerűbbé vált hazánkban is, köszönhetően könnyű termesztésének, sokoldalú felhasználhatóságának és kiváló egészségügyi hatásainak.
A trópusi eredetű növényt közép-amerikai származása ellenére már Magyarországon is sikeresen termesztik sok helyütt, mert nem igényel speciális szakértelmet. A palántákat február végén gumóból lehet hajtatni. Ezt követően a növényeket először cserépbe ültetve kell nevelni, hogy védve legyenek a tavaszi fagyoktól. Kiültetés után rendszeres öntözésre és napfényre van szüksége. Ősszel, a fagyok előtt kell a gumókat betakarítani, és hűvös, páradús helyen tárolni őket.
A batáta nemcsak egészséges, hanem finom is. Fogyasztható főzve, sütve, szárítva, lisztként vagy akár chipsként is. Gumója mellett levelei is felhasználhatók, például saláták készítéséhez.
Az édesburgonya sem igényel vegyszeres kezelést, és mivel nem ismert olyan betegsége, amely ezt követelné, így biotermesztésbe is bevonható.
